A valóra vált álmok városa

San Diego. Nem ez a név ugrik be az embernek először, ha Kaliforniára gondol. Pedig ez volt az első állandó, fehér emberek lakta település a Csendes-óceán partján.
Juan Rodríguez Cabrillo, spanyol zászló alatt hajózó portugál kalandor 1542-ben fedezte fel ezt a vidéket, majd 60 évvel később a spanyol Don Sebastian de Viscaíno Szent Didactus (spanyolul San Diego) napján erre a vidékre érkezve így nevezte el a város környékét. Az erődöt 1769-ben Pedro Fages alapította. Innen irányították Kalifornia spanyol gyarmatosítását, a helyi misszióból az in-diánok térítését.

A mai San Diego sok leggel büszkélkedhet. A világ egyik legnagyobb állatkertjével  és az USA legtökéletesebb klímájával. Az Amerikai Egyesült Államok 8. legnagyobb városában található a világ leghatalmasabb akvaparkja, a SeaWorld, a világon a legmagasabbra ugró idomított delfinekkel. San Diego  lakói az USA legnagyobb városi kulturális parkjára, a Balboa Parkra is méltán büszkék.

Ezek kihagyhatatlanok, ha San Diegóba látogatunk. Talán a Balboa Parkban található állatkert a leghíresebb. Sok kihalófélben lévő állat otthona is, az egyik kedvenc a kínai óriáspanda. Az állatkerthez kapcsolódik a várostól 20 percre levő Wild Animal Park. A turisták Afrikában és Ázsiában érezhetik magukat, amint az elektromos kisvas-úton végigutaznak a zsiráfok, rinocéroszok, oroszlánok és elefántok földjén.

A belváros közelében a Balboa Park több mint 85 kulturális intézménnyel, többek között 15 múzeummal, éttermekkel, mesébe illő kertekkel, impozáns spanyol gyarmati stílusú épületekkel, tavakkal, szabadtéri színpadokkal a helyiek és a turisták legkedveltebb pihenőhelye. Az ingyenes, nyitott oldalú parkjáró busszal érdemes utazgatni, hallgatni a sofőr érzékletes idegenvezetését, megcsodálni a buján pompázó kerteket, szabadtéri előadásokat nézni, betérni egy hűvös múzeumba, vagy egyszerűen csak heverészni a szőnyegszerű, hihetetlenül gondozott pázsiton. Itt igazán a paradicsomban érezhetjük magunkat még akkor is, ha sűrűn húznak el fejünk felett  az utasokkal mindig tömött repülőgépek.

Vasárnaponként nyitva vannak a nemzetek házai is. Az 1936-os világkiállításra épült házikók akkor a városban élő különböző etnikumok hagyományait és történelmét mutatták be. A kiállítás sikerén felbuzdulva a város vezetősége úgy döntött,  nem zárják be kapuikat a látogatók előtt. A belépés mindenhol ingyenes, az ételekért pedig önkéntes adományokat várnak. Így aztán  vasárnap délutánonként egy európai igazán otthon érezheti magát Amerikában: lengyel kolbászt kóstolhat, miközben a lengyel ház kedves házigazdája a magyar-lengyel barátságot emlegeti, a brit korona alattvalói hódolhatnak ötórai teájuknak, miközben a szomszédos skótok dudaszóval múlatják az időt, az olaszok pedig csendesen sziesztáznak a Botticelli-másolatok alatt. Magyar ház is van a Balboa Parkban. Itt palacsintával, rétessel várják a látogatókat. Kis emlékhelye van a 20. század egyik legnagyobb írójának, Márai Sándornak.

Coronado szigetét Elvarázsolt szigetnek hívják a helyiek. A szigetre a mintegy 3 és fél kilométer hosszú, 61 méter magas Coronado híd vezet, amely alatt a legnagyobb tengeri hajók is elférnek. A sziget leghíresebb épülete a Hotel del Coronado, San Diego egyik jelképe. Itt forgatták a Van, aki forrón szereti című filmet Marilyn Monroe-val és Tony Curtisszel, és ugyanez az épület ihlette Smaragdvárost is az Óz, a csodák csodájában.

A SeaWorld 1964 óta fogad látogatókat. Az eredeti ötlet egy víz alatti étterem volt, de technikai kivitelezhetetlensége miatt mégis inkább élménypark lett belőle. Mégpedig nem  is akármilyen. Talán a legjobban úgy lehetne leírni: egy tengeri állatkert, egy csodálatos vidámpark, egy gazdag botanikus kert és egy állatszínház keveréke. Ide igazán megéri megvenni a belépőt, ami egy napra 57 dollár, bár vannak kedvezményes kombijegyek is, ezekkel két hétig többször is ellátogathatunk például a Los Angeles-i Universal Studiosba is összesen 99 dollárért. És hogy miért éri meg a belépő? Ezt nehéz leírni. Látni kell Shamut, a gyilkos bálnát, ahogy hirtelen feltör a víz alól, orrán egy embert egyensúlyozva, hajótöröttként egy gumitutajon le kell sodródni a mesterséges folyón, a háziállatok show-ján nevetni kell a kismalac csalafintaságain, hagyni kell, hogy a delfinek és a pingvinek vidáman lelocsoljanak minket, és el kell látogatni Atlantisba.

San Diego La Jolla (spanyolul: ékszer) elnevezésű tengerpartszakaszán természetes élőhelyükön is megfigyelhetjük a fókákat és a szürke bálnákat. A városrész egyik híres szülöttje Gregory Peck.  A város déli részén található az Egyesült Államok első profin megtervezett olimpiai edzőközpontja, ahol a látogatókat ingyen körbevezetik, hogy megnézhessék, miként edzenek a kajakozók, a futballisták, a kerékpárosok, az atléták és a többi,  mintegy négyezer sportoló az ötkarikás játékokra.

Az embernek ellentmondásos érzései vannak, ha San Diegóban sétál. A város központjában felhőkarcolók hasítják az eget, de mellettük ott szendereg az óváros, a Gázlámpás negyed, a coronadói tengerparton nagy a nyüzsgés, de pár kilométerre magányos sétákat tehetünk a csendes-óceáni hullámverésben. Az Egyesült Államok nyolca-dik legnagyobb városának van egy kellemes kisvárosias jellege is.

Az USA hadiflottájának egyik sokat próbált repülőgép-anyahajója, a Midway is az itteni kikötőben mesél a múltjáról. A 300 méter hosszú, 60 tonnás hajó 1945-ben futott ki először, és 2004-ben kötött ki végleg. Megjárta a vietnami háborút, végighajózta a hidegháborút, az Öböl-háború zászlóshajója volt. Egy anyahajó sem szolgált nála hosszabb ideig, az évek során 225 ezer amerikai katona lakóhelye volt. A 15 dolláros belépőért bebarangolhatjuk a hajó gyomrát, a fedélközt, a fedélzetet, beülhetünk a kapitány és a légiirányító székébe is. A labirintusszerű hajón a fülhallgatós elektronikus idegenvezetés és az ott dolgozó önkéntesek segítenek eligazodni. Beleláthatunk a hajó mindennapjaiba: bábukkal rekonstruált jelenetekkel elképzelhetjük, hogyan aludtak kb. ötven centiméter széles emeletes ágyakon a közlegények. A tisztek lakosztályaiban még ott vannak a tisztálkodószerek. A hajón szolgáló 225 szakács naponta tíz tonna élelmiszert készített el, amit a legénység a rangjának megfelelő étkezőkben fogyasztott el. A hajón volt fogorvosi rendelő, mosoda, varroda és egy komplett kórház is műtőkkel.

Az amerikaiak úgy tartják: San Diego nem Amerika. Hanem a megvalósult amerikai álom.