Alternatíva a nyaraláshoz

Ha azonban az Adria fizikai közelsége mellett mérlegre tesszük a barátinak éppen nem mondható étel- és italárakat, vagy a kis távolság ellenére is horribilis - 7 ezertől több mint 13 ezer forintig terjedő - autópályadíjat, könnyen arra jutunk, hogy lehet más választásunk is. Hisz akár messzebb lévő tenger mellett is találunk kellemes helyet majdnem ugyanennyiért.  

Az egyik ilyen lehetőség Görögország északi része, azon belül is a Thesszalonikitől délre, délkeletre elterülő változatos domborzatú, tagoltságú Halkidiki-félsziget. A viszonylagos közelségen túl mellette szólhat az is, hogy kis távolságokon belül egymástól nagyon különböző vidékeket, lehetőségeket találunk. 

Kezdjük talán a legfontosabb kérdéssel, a megközelítéssel. A Szerbián, Macedónián át vezető 1100 kilométeres út nem olcsó, hisz oda-vissza összesen mintegy 16 ezer forintba kerül az autópályadíj, ehhez jön a 40 ezer forintos üzemanyagköltség - 260 forintos átlagos benzinárral számolva - és a hazai matrica ára, így összesen közel 60 ezer forint az út.  Mielőtt autóba ülnénk, gondolni kell arra is, hogy az 1100 kilométeres úton legalább néhány órát aludni is kell, ha nincsenek megfelelő váltott sofőrök. 

Arról se feledkezzünk meg, hogy a júliusi hétvégéken lassíthatja a lejutást a Németországból szabadságra menő török vendégmunkások inváziója. Ezt persze kivédhetjük azzal, hogy hét közben utazunk. Hiszen eltérően Horvátországtól, a görög szállásadók nem ragaszkodnak annyira a heti fix váltáshoz, s akár héttel nem osztható számú napra is örömmel fogadnak vendéget, ha éppen van hely náluk. 

A Halkidiki régió déli részét alkotó három földnyelv - Kassandra, Sithonia, Athos - mindegyike mélyen benyúlik az Égei-tengerbe. A három közül Kassandra az, ami inkább hasonlít a hangos, bulizós tengerparti üdülésről alkotott képünkhöz. Főleg a földnyelv északi részében több olyan település található, ahol a nyári szezonban mindennap hajnalig tart az élet. A strandjainak többsége homokos medrű, ahogy a középső földnyelvet alkotó Sithonián is. Bár itt is találunk élettel teli helyeket, ez a vidék inkább való a csendes pihenésre, ahogy a keleti földnyelv, Athos északi részére is ez jellemző. 

Ha valaki igazán arra vágyik, hogy a világ zajától teljesen elvonuljon, annak az Athos déli részén álló kolostorbirodalmat kell választani. Az Ouranopolistól délre fekvő vidék lassan egy évezred óta gyakorlatilag önálló egyházi államként működik, amelynek függetlenségét még a török hódítók is tiszteletben tartották. Ma is csak afféle vízummal lehet egy néhány napos túra erejéig a területére lépni. Az engedélyt a férfiaknak Thesszalonikiben kell igényelni hetekkel korábban. Nőnemű lények erre a területre nem léphetnek. Arra persze mindenkinek lehetősége van, hogy sétahajóval legalább a tengerről megcsodálja a középkori kolostorokat, s ha máshol nem, a határváros kikötői tavernáiban találkozzon az átutazó szerzetesekkel.

A kellemes strandok, hangulatos szórakozóhelyek mellett Halkidikin sok érdekes kirándulási lehetőség kínálkozik. A régió központja, Thesszaloniki magyar viszonylat- ban is nyüzsgő nagyvárosnak számít, ahol a hatalmas autós és gyalogos forgalom a nyári éjszakákon ugyanúgy árad, mint napközben. Aki szereti az ókori emlékeket, itt kedvére válogathat. Olyntos, Akanthos, Afytos, Potidea vagy Arisztotelész városa, Stagira, ahol a nagy gondolkodó felfedezéseit, felismeréseit egy gyönyörű környezetben kialakított parkkal mutatják be. A félsziget egyik különlegessége a petralonai cseppkőbarlang, ahol egy 750 ezer évvel ezelőtti előember maradványait találták meg. Persze, a mai látogatót inkább a gyönyörű cseppkőcsipkék és -oszlopok látványa nyűgözi le. 

Végül ne hagyjuk ki a nyaralás másik fontos kellékét, a gasztronómiát se. Halkidiki éttermeiben, kocsmáiban, büféiben különösen gazdag választékát találjuk a vidék ételeinek, mert jó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően különböző népek étkezési szokásai ötvöződtek egybe.