Utazó

2016.02.15. 20:02

Egy vonzó európai kisváros: Sepsiszentgyörgyön korzóztunk

Sepsiszentgyörgy, Szombathely - Össze-vissza 940 kilométert kell utazni, és máris Sepsiszentgyörgyön vagyunk. És ha eltöltünk ott néhány napot, kedvünk támad maradni még. Sepsiszentgyörgynek levegője van.

Ölbei Lívia

Legyünk túl gyorsan a földrajzórán: Sepsiszentgyörgy Erdély délkeleti szögletében, a Keleti-Kárpátokban, az Alsó-Háromszéki medencében, Brassótól 33 kilométerre északkeletre, Bukaresttől 198 kilométerre északra, Kolozsvártól 250 kilométerre délkeletre, az Olt két partján fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága 520-580 méter. Sepsiszentgyörgy megyeszékely, Kovászna központja; a régi közigazgatási rendszer szerint Háromszéké. Kicsivel több mint 50 ezren élnek itt, a városlakók többsége magyar. Egy élénk, barátságos, európai kisváros - ahova, ha egyszer elvitte oda a szerencséje, az ember biztos visszavágyik.Lehetne sorolni a nevezetességeket, és persze a Székely Nemzeti Múzeumot akkor is meg kell nézni (akár újra), ha az ember csak néhány napot tölt el itt. Az épület maga is megér egy misét, Kós Károly tervezésében. A gyönyörűen berendezett székely házbelső olyan, mint régen volt - és most is lenyűgöző. A Gábor Áront bemutató tárlatrész viszont új, interaktív.

De most mégis inkább azt a hangulatot kellene szavakba foglalni, amely Sepsiszentgyörgy belvárosában elbűvöli a látogatót, aki ezért aztán nem is érzi magát látogatónak. Együtt van itt az emberléptékű pezsgés, a nyitottság és a nyugalom. Tavaly jelent meg a Kincses Képeskönyv-sorozatban a Sepsiszentgyörgyöt bemutató kötet, főleg fiataloknak. Szerzője Zágoni Bálint, kiadója a kolozsvári Projectograph, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat támogatásával. Elsőként a szerző, aztán (alatta) Antal Árpád polgármester köszönti a reménybeli olvasót, ez is, az is oldott hangnemben. „Olvasgatás közben segítségedre lehet egy lexikon, egy enciklopédia, de az internetes keresőbe is beírhatod a számodra ismeretlen kifejezéseket”, mondja a szerzői instrukció. A könyv zárófejezete a 21. század „sokszínű városának” rövid bemutatásával zárul: „A legtöbb rendezvény helyszíne a város főtere, amely 2015 folyamán újult meg. Átalakították az Erzsébet-parkot és átépítették a kormányhivatal, illetve Bazár előtti kopár részt is, amely az utóbbi időben inkább csak parkolóként működött. Az új tér talán újból a szentgyörgyiek kedvelt korzójává válik, játék, séta, udvarlás helye lesz, mint ahogyan az volt ezelőtt száz évvel is.” A röpke tapasztalat szerint máris az: korzó! Talán éppen itt van a titok, a hangulat titka: a belváros filmre illő működésében. A parkban iskolaidő után diákok, ahogy a Tein nevű kávézó-teázó is gyorsan megtelik délutánonként. (Vagy éppen íróvendég érkezik.) Este gyerekek és felnőttek veszik birtokba a pici jégpályát, átellenben a Tamási Áron Színházzal (ahol nem mellesleg olyan előadások mennek, hogy a legínyencebb néző is megnyalhatja utánuk mind a tíz ujját), közben a kandeláberek között slágerzene kanyarog, direkt a korcsolyázáshoz. És az a legszebb, hogy a messziről érkező fogadni merne: ez mindig is így volt, a belvárosi élénkség, a „korzózás” nem új szokásnak, hanem a városi élet szerves részének tűnik. (Száz év, mi az.)

Sepsiszentgyörgy lényegét fejezi ki, hogy két Szent György-szobor is van itt. Mindkettő megvan. Előbb készült el a modern változat, amelyet „dínónak” becéz a szentgyörgyi köznyelv: a 2002-es önkormányzati pályázaton Harmath István munkája nyert. De a város szeretett volna azért egy hagyományos Szent Györgyöt is. Megkapták: 2012-ben avatták föl azt a Szent György és a Sárkány-kompozíciót, amelynek híres eredetije a prágai Hradzsinban van, a Kolozsvári testvérek műve. Az előbbin egyébként György küzd a „dínóval”, az utóbbin már diadalmasan áll fölötte. Weöres Sándornak talán a kis dinoszaurusz volna kedvesebb, főleg, hogy Szent György-drámájában egészen furcsa, diadalnak nem nevezhető a győzelem.

Kifejezetten Béres Attila rendező kedvéért megnéztük a belvárosban álló Vitéz Mihályt-szobrot is. Székely Csaba a legendás román nemzeti hős, Vitéz Mihály - Havasalföld, Moldva és Erdély első egyesítője egy röpke pillanatra - fölemelkedését és bukását foglalta színdarabba, meg is nyerte vele a WSSz centenáriumi Weöres Sándor-pályázatát. A szombathelyi ősbemutató rendezője, Béres Attila úgy mutatta be Vitéz Mihályt az olvasópróbán, hogy „minden romániai városban van szobra - vagy ha nincs, hát lesz”. Sepsiszentgyörgy központjában 1982-ben avatták föl a Vitéz Mihály-szoborcsoportot. Amikor ott jártunk, a behavazott, tükörnél is tükörsimább fekete márványlépcső elállta az utat, úgyhogy nem sikerült egészen a közelébe férkőzni. Nem baj, itt van nekünk Bajomi Nagy György.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!