Időutazás a csatatéren

Jellasics horvát bán seregével átkelt a Dráván, s kiáltványt intézett a néphez, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy célja a magyarországi forradalom eltiprása. A magyar had előbb visszavonult, majd Batthyány népfelkelést hirdetett a Dunántúlon, Kossuth felszólította a külföldön tartózkodó katonákat a hazatérésre, s az Alföldön toborzó körútra indult. Ennek köszönhető, hogy a hónap végén 16 ezresre növekedett magyar seregnek Móga János tábornok vezetésével sikerült védelmi állást elfoglalnia a Velencei-tótól északra úgy, hogy a főváros felé vezető utat elzárta.
 Szeptember 28-án a Pákozddal szomszédos településen, a sukorói református templomban haditanácsot tartottak (ezt manapság minden évben megismétlik az ünnepségsorozat részeként), s Móga úgy döntött, harcol, ha Jellasics megtámadja. Ez másnap bekövetkezett.

A horvát bán a magyarokat frontális támadásokkal a tóba akarta szorítani, ám ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. A rohamozók sorai összeomlottak a fegyvertűzben, s közelharcra sor sem került. Jellasics ezután visszavonta erőit és fegyverszünetet kért, Móga ugyancsak visszavonult, s elfogadta az ajánlatot, pedig támadhatott volna. Jellasics csapatai végül Bécs felé elhagyták az országot. 

A legújabb hadtörténészi kutatások szerint az ütközet katonai értelemben  sportnyelven szólva  inkább döntetlen volt, mint győzelem, s mint ilyen, sem méreteit, sem veszteségeit tekintve nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé. Ám következményei a magyar függetlenségi küzdelmek szempontjából mégis felbecsülhetetleneknek bizonyultak, ezért erkölcsi és politikai hatása miatt a Pákozd mellett történtek máig a honvédelem jelképévé váltak.

A Mészeg-hegyen emlékmű és múzeum idézi fel a korabeli eseményeket, s minden év szeptemberében a megszokott koszorúzási ünnepségek mellett hagyományőrző huszárok harcolják újra az egykori ütközetet. Egy település életét, arculatát nagyban meghatározzák a történel- mi események, s Pákozd katonás múltat örökölt a sorstól. Ezért épült a hegyen a Don-kanyar kápolna is, az ország első olyan emlékhelye, amely a második világháborúban elpusztult 2. magyar hadsereg hősei előtt tiszteleg. Orosz földről, Roszkino faluból hozták haza és temették el újra  minden elhunyt honvéd jelképeként  egy ismeretlen katona földi maradványait. A közelben van már emlékműve a békefenntartó műveletek során elesetteknek és a hősiességükért, a haza szolgálatáért vitézzé avatottaknak is.

Pákozdon Nemzeti Katonai Emlékhely megvalósítását készítik elő azok a civil szervezetek, amelyek a múltban is tevékenykedtek a Mészeg-hegy területén: a tervek szerint néhány éven belül interaktív kiállítóteremmel, haditechnikai parkkal, szabadtéri színpaddal bővül a létesítmények sora. Rendbe hoznák a hegytetőn lévő földrajzi mérési pontot, első és második világháborús frontvonalat idéző lövészárkokat építenének korhű jelmezekkel és eszközökkel.

A Velencei-tó térsége önmagában is vonzó célpontja a kikapcsolódni vágyóknak fürdő- és horgászhelyeivel, halászcsárdáival, nádszigeteivel, turistacsapásaival, arborétumával. Ám a látogató ezen a helyen nem csak térben, időben is utazhat. Maga elé képzelheti a hazáért harcolókat, a bátran küzdőket, s akkor már-már úgy érezheti, hogy a hajladozó nádfalak felől lőporfüstöt hord a szél.