Ki gépen száll fölébe

A léggömböket a fronton általában tüzérségi megfigyelésre alkalmazták, kikötötték és hidrogénnel töltötték fel őket. Három-négyszáz méterre engedték fel a szerkezeteket, a kosárban voltak a megfigyelők, akik - mivel könnyen lelőhették őket a katonai repülők - támadás esetén ejtőernyővel ereszkedtek a földre.

A második világháború előestéjén, 1936-ban már három repülőtér övezte Székesfehérvár városát, ahol nagy katonai forgalom bonyolódott. Állomásoztak ott vadászok is, akik Fiat, Heinkel, Héja, később Ju-86-os és Messerschmidt gépekkel voltak felszerelve. De ez még nem volt elég: a megyeszékhely környékén további leszállópályákat létesítettek Csákváron, Várpalotán, Dégen, Perkátán és Kisfaludon. Fehérvár reptereit 1944-ben az oroszok elfoglalták, majd néhány évig a birkák legeltek rajtuk. Az ötvenes években ismét katonai gépek landoltak a börgöndi területen, hiszen a városba települt előbb egy csatarepülő, később egy rakétás, majd egy futárhelikopter-ezred: egészen a bázis katonai jellegű felszámolásáig, ami a rendszerváltás idején következett be.

A repülős élet azonban folytatódott, hiszen erre kötelezte a sok megszállott embert a múlt s a jövő ígérete. Mert "a repülés megtanított az egyenes útra. Alighogy fölszállunk, búcsút veszünk az utaktól, amelyek kutak, istállók felé visznek, s várostól városig kígyóznak. Szabadok vagyunk..." Saint-Exupéry így gondolta, s ő pilótaként tudta, miről ír. Amíg szárnyak emelnek magasba, s váratlan légáramlat billenti a tájat oldalt, sikerülhet felejteni az élet bajait.
Még akkor is, ha csupán nézője valaki a szárnyalásnak, s csak élénk képzeletében repül. Jól tudják ezt mindazok, akik légiparádét rendeznek. Évről évre szép és lemondhatatlan feladat a székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesület számára ez a nap, amely idén szeptember 9-én is egy helyre hívja azokat, akik szeretik, vágyják a repülést. Szilády Dezső, az egyesület elnöke várja a hazai repülés legjobbjait: olyan embereket, akik tisztában vannak azzal, hogy áldozat és akarás nélkül nincs eredmény. A látogató pedig jegyet válthat egy-egy rövidebb légi utazásra.

Börgöndtől alig néhány kilométerre, az úrhidai repülőtérről indultak útnak a Ralirepülő Nemzeti Bajnokság idei első fordulójának légi járművei. A verseny lényege a navigáció volt. Kéthetente mindig más helyen találkoznak a tíz éve tartó sorozat résztvevői, mondta Matúz István, a Magyar Repülő Szövetség főpilótája. Útvonalrepüléseket kell végrehajtani, a feladatokat pontozzák. A legfontosabb, hogy az elektronika világában a pilótáknak mégis csak a hagyományos navigációs tudás, térkép, egyéni számítás alapján kell időre megtenni a légi utat. A repülés során megszerkesztik az irányt, fotók alapján azonosítják a tereppontokat, érkezéskor pedig pontos célleszállást kell végrehajtani. 

Kisapostag ugyancsak ismert Fejér megyei légikikötő, ahol a repülés szerelmesei mindig megtalálhatják azt, amit keresnek: s erre csábítják a bátorságukat kereső újoncokat is - például a vitorlázók. Gyúrón pedig nemcsak sportrepülőteret, szabadidőközpontot is álmodott a települést környező dombok ölébe Fejes Attila. A pilóta szerint a valós helyzetre épülő tervek megvalósíthatóak. A terület magánszemélyek tulajdona volt: vásárlás után először megszüntették a mezőgazdasági tevékenységet, elvégezték a szükséges földmunkát, füvet vetettek, s 2005 tavaszán helyezték üzembe a repteret. A létesítmény olyan színvonalú, mint bármely hasonló rendeltetésű pálya a főváros közelségében.

Fejes Attila nem szeretné az éppen levegőben lévő pilóták családtagjait unatkozva látni a parkoló gépek körül, ezért a gyerekek számára játszóteret épített, s további ötletek megvalósítása várja, hogy a légikikötő igazi, családcentrikus szabadidőközponttá váljék. Egy repülőtér létesítésének korábban mindig valamilyen katonai, stratégiai indoka volt, s nem támasztotta alá társadalmi, kulturális, szabadidős igény. Ők másként gondolkodtak. Sokat számít a gyönyörű környezet, hiszen a városi embernek a szép táj önmagában is élmény.

Aki arrafelé repül, a szürkén elnyújtózó Duna felől közelíti meg a leszállópályát: a Cessna oldalra bukik, éles fordulót kezd, a szárnyvég képzeletbeli kört rajzol a zölden sötétlő erdő fölé. Az éjbe hajló Nap fénye átragyog a fülke ablakán, és olyan, mintha aranyport fújna az utasok homlokára. A gép orra megtalálja a leszállóirányt, a motor hangja kissé elhalkul, majd megkezdődik a siklás, miközben a menetszél kiűzi a gép belsejéből a kora nyár melegét.