Krisna-völgyi képeslap Somogyvámosról

Somogyvámos lakói húsz éve ismerkedtek meg a fenti mantra zengésével és jelentésével, amikor is a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége a falu külterületén létrehozta az Indiai Kulturális Központot és Biofarmot. Az építkezés, a fejlesztés vallás-filozófiai okok miatt is emberléptékű és megfontolt volt, mára azonban a 140 lakó megélhetését biztosító 260 hektáros, ökogazdálkodást folytató terület Európa legnagyobb ilyen jellegű gazdasága.

A biofarm és a kulturális központ bekapcsolta a települést a turizmus vérkeringésébe, évente mintegy 40 000 látogató keresi fel Somogyvámost. Az ideérkezőket már a bejáratnál (ahol tolerálható összegű belépődíjat kell fizetni) megérinti India hangulata, a kapuban két életnagyságú kőelefánt áll őrt, a kerítésen belül pedig nagyot változik a táj képe: a kinti elhanyagolt környezet helyett rendezett parkok, dísztavak szegélyezik a templomot is magába foglaló főépület felé vezető utat. Érdemes csatlakozni a völgylakó idegenvezetőhöz, aki felvillantja Krisna-tudatú vallás alapjait és a biogazdálkodás mibenlétét, bemutatja a templomot, illetve válaszol a felmerülő kérdésekre is. A völgyben egyébként a családi házak kivételével mindenhova bemehetnek a látogatók.

Imádkozás és munka tölti ki a Krisna-völgy lakóinak életét, mindkettőt kora hajnalban kezdik. A férfiak és a nők is hagyományos indiai ruhátviselnek. Az ideérkezőket már a bejáratnál megérinti India hangulata, a kapuban két életnagyságú kőelefánt áll őrt. Fotó: Karl Ákos 

A közösség életének egyik legfőbb pillére a közös hitbeli meggyőződés és annak gyakorlása, a másik az önellátó öko-logikus gazdálkodás, mindez szoros összefüggésben a vallási alapelvekkel. A Krisna-hit elítéli az állatölést, így a völgy lakói sem fogyasztanak húst, a laktovegetáriánus keretek azonban változatos és egészséges táplálkozást tesznek lehetővé. A völgy legfontosabb állatai a tehenek, amelyek a védikus írások szerint szent állatok, ez a velük való bánásmódban is maximálisan tükröződik. A tehenek lakhelyének már a neve is jelzi, többről van szó egy közönséges istállónál: Tehénvédelmi Központ.

Az indiai zebuk, magyar tarkák és holstein-frízek negyventagú közössége nem egy arctalan marhacsorda; megbecsült, önálló személyiségek, erről az épület bejáratánál elhelyezett tablók tanúskodnak: fotóval és névvel szerepelnek rajtuk az állatok. A tejtermelés mellett a földművelésből is kiveszik részüket, erejükre szükség van a szántás, vetés során, de a szecskázó és a malom is ökrös meghajtásra készült. A „nyugdíjkort” elérő állatokról is gondoskodnak, megadva nekik a természetes elmúlás lehetőségét.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) kutatásai szerint egységnyi földterület, amelyen a húsukért tartanak állatokat, két ember megélhetését biztosítja, míg ugyanez a terület gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztésre fogva húsz ember táplálékigényét tudja kielégíteni. Az ökologikus életmódra törekvő közösség biotermesztéssel fedezi élelmiszer-szükségletének szinte teljes egészét. A földművelés, növénytermesztés során a hagyományos paraszti technológiák mellett támaszkodnak a tudományos kutatásokra is, több felsőoktatási intézmény mezőgazdasági, kertészeti karával folytatnak együttműködést, kísérleti programokat. A földterületeket nem zsákmányolják ki, vetésforgót alkalmaznak, hasznosítják a szerves trágyát, a kártevők ellen a növénytársítás módszerét alkalmazzák, a genetikailag módosított fajtákat elutasítják, csepegtetéses öntözéssel, üvegházakkal növelik a hozamokat, s a méheket is munkára fogják. Gabonafélékből teljesen önellátóak, zöldségből, gyümölcsből négyötöd részben, mindezt úgy, hogy a 260 hektárnak csak töredékét vonták művelésbe.

A Krisna-tudat a hinduizmus egyik ága, gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Európában 1965 után vált ismertté az indiai A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda tevékenysége nyomán, aki számos könyv szerzője és fordítója volt, élete utolsó éveiben rengeteget utazott, előadásokat tartott és több mint száz templomot alapított. Legfontosabb könyveik a Srímad Bhágavatam és a Bhagavad-gíta, amelyek tradicionális indiai szentírások. Fotó: Karl Ákos

A termények betárolására verem szolgál – fagyasztásról szó sincs, lévén, hogy a völgyben elektromos áramot csak a legszükségesebb helyeken és eszközökhöz használnak. Nyitottságukat az innovatív, környezetbarát megoldásokra jól reprezentálja, hogy a szélkerék és a napkollektor is szerves része a völgynek az ökrös szekér és a cserépkályha mellett. A közösségben élő gyerekek oktatására nagy hangsúlyt fektetnek, saját iskolájukban a nemzeti alaptanterv által akkreditált képzés folyik, kiegészítve vallási és gazdálkodási ismeretekkel.

A lelki-szellemi táplálék mellé a völgylátogatás közben-végén érdemes betérni az étterembe is, ahol ízelítőt kaphatunk az autentikus vegetá-riánus konyhaművészetből (csatni, csapáti, pakóra, puri, szabdzsi, szamósza stb.)

Velem született ateizmusom falain egyelőre nem mutatkoznak repedések, a hajnali kelés sem tartozik az erősségeim közé, és akadnak világi örömök, amelyekről nem szeretnék lemondani, így a beköltözés nem aktuális részemről, azonban a völgy életformája, hangulata megfogott, a jól működő társadalmi-gazdasági modell pedig túlmutat önmagán, érdemes tanulmányozni.