Ötven perc a Tátra tetején

A valóság azonban más: a Magas-Tátra Nemzeti Park bizonyos részein természetesen még mindig látszanak a katasztrófa nyomai, ám a természet  emberi segítséggel  megkezdte a lecsupaszított területek visszahódítását, a fenyőtönkök között rózsaszín virágok nyílnak, s a kis fenyők is kezdenek az ég felé törni. Egyszóval, ha valaki a Magas-Tátrát választja nyáron, a hőség elől menekülve, nem fog csalódni. Az 1400 méter körüli magasságban fekvő turistaközpontok (Tátralomnic, Ótátrafüred) kellemes klímát kínálnak nyáron is, s mivel ezeket a településeket egy modern,  elektromos kisvasút köti össze egymással, így ha túrázni indulunk a hegyekbe, nem kell autóba ülnünk, ráadásul  a menetjegy ára alig háromszáz forint.

Tátralomnic a második világháború után lett nemzetközileg is igazán kedvelt idegenforgalmi központ, de tüdőszanatóriuma még a monarchia korában épült, s uralja azóta is a látképet, mint ahogy a Grand Hotel Praha sem utolsó látvány. Tátralomnicból a szédülősöknek nem igazán ajánlott lanovkán, magyarul drótkötélpályán  érhetjük el a 2632 méter magas Lomnici-csúcsot, amelyet sokáig a Tátra legmagasabb pontjának tartottak, s ahonnan hihetetlen kilátás nyílik: dél felé Szlovákiát, északra viszont már a Lengyelországhoz tartozó csúcsokat csodálhatjuk. 

Mindösszesen ötven percig, mert az alig néhány négyzetméteres csúcson (az oda épített menedékház és büfé miatt is) igen kevés a hely, s a felvonóban egyszerre csak 14 ember fér el. A feljutásért egyébként nem kevés pénzt, közel hétezer forintnak megfelelő koronát kell fizetnünk, ennek ellenére az út olyan népszerű, hogy délelőtt tízkor már csak a négy órakor induló fülkébe kaptunk jegyet.

A Magas-Tátra lábánál, ami jelen esetben olyan 1500 métert jelent, az úgynevezett magisztrál fut végig a hegység szinte teljes déli oldalán. Ez a mindenki által bejárható, fenyőerdőkön átvezető, viszonylag kis szintkülönbségű túraút, amelyből számos meredekebb variáció is kiágazik. A Tátra talán legkedveltebb túraútvonala a Csorba-tótól indul s a Poprádi-tóig vezet. A körülbelül  háromórás út a könnyű kategóriába tartozik, bár a magyar túraútvonalakhoz szokott szemünk igencsak hüledezett, amikor a kijelölt út egy-egy szakaszon  nem másból, mint egymásra pakolt, tonnás szikladarabokból állt, s alattunk pár száz méter mélységben csendesen susogtak a fenyők. Mindenesetre ez a kirándulás nem túl megerőltető, nem árt viszont már ide sem a bokát jól fogó túracipő, mert az út köves, könnyen megcsúszhatunk.  

Egy-két ilyen könnyebb útvonal után érdemes nekivágni a Téry Ödönről elnevezett menedékház meghódításának, amely az Öt-tó katlanban található. Ótátrafüredről először a fogaskerekűvel kell felmennünk a végállomásig, s innen indul az egyik útvonal a Téry-házhoz. A túra utolsó, egyórás szakasza a legnehezebb, itt bizony komoly szintkülönbségeket kell legyűrnünk, de megéri: a tengerszemek és az őket körülvevő csúcsok látványa erőteljes hatás- sal van az emberre, s félórás pihenő után már indulnánk is tovább, felfelé. Ezzel azonban vigyázzunk, innen már a többnapos túrák indulnak, azaz ha nekivágunk, elképzelhető, hogy valamelyik menedékház emeletes ágyán kell töltenünk az éjszakát hotelünk puha ágya helyett.

De ha már a szállásoknál tartunk, választék bőven akad, s bizony árban is igen nagy a szórás. A szocialista időkben épült egyenhotelek jelentős részét felújították és átalakították, itt egy éjszaka húzósabb, a korhűen meghagyott hotelek viszont igen olcsóak, kopottabbak, de tiszták. Nagyobb bevásárlóközpont az üdülőövezettől alig tizenkét kilométernyire fekvő Poprádon van, bár főzőcskézni nem nagyon érdemes, sőt, mivel errefelé az önálló konyhával rendelkező apartmanok nem nagyon terjedtek el, így nem is tudunk.

A sportolási lehetőségek közül a legérdekesebb a mountain board és a mountain bike. Mindkét esetben először a fogaskerekű visz fel minket jó magasra, hogy aztán onnan egy három-négy kilométeres, leaszfaltozott pályán suhanhassunk a  lenti végállomásig. Rossz idő vagy a bakancs által feltört láb esetén a környék történelmi városait is megnézhetjük. A legszebben felújított, teljes egészében középkori főtérrel Bártfa dicsekedhet, amelynek központját a reneszánsz városháza uralja. Érdemes megnézni az ennél már  eklektikusabb Késmárkot a gyönyörű evangélikus fatemplommal és a kissé "romosabb" Lőcsét, hazafelé jövet pedig a hegyek között megbúvó, csodálatos kisvárost, Körmöcbányát is, amely az aranybányászat központja volt a középkori Magyarországon.