Több mint két évezred történelmének emlékeit láthatjuk Rodoszon

Rodosz az ókorban, a föníciaiak idején már kihagyhatatlan állomása volt a hajózási és a kereskedelmi útvonalaknak, mivel határvonalat alkot az Égei- és a Földközi-tenger között. A 73 kilométer hosszú és 25 kilométer széles igazi mediterrán paradicsom 200 kilométeres, egyik oldalon homokos, a másikon sziklás partszakaszával egyaránt kínálja a tengerparti hangulatot és a romantikus, meghitt nyaralást. A sziget nevét a rózsa szó ógörög megfelelőjéből vezetik le, valószínűleg a ma is buján tenyésző őshonos gránátalma virágára utal.

Rodosz, a főváros a sziget északkeleti csücskén található, ide érkeznek a nemzetközi repülőjáratok. Kikötője is igen forgalmas, történetének megismerésére érdemes több időt áldozni. A világ hét csodájából a hatodikként tartják számon a rodoszi kolosszust, amely a legenda szerint Mandraki kikötőjében állt. A több mint harminc méter magas szobor Hélioszt, a sziget védőszentjét ábrázolta, és Rodosz lakosai építették a makedónok elleni győztes csata emlékére. A régészek szerint egyébként a gigászi szobor valószínűleg egy közeli magaslaton állt, és egy földrengés döntötte le. A rodosziak babonából nem építették fel újra, úgy gondolták, hogy szerencsétlenséget hozna a városra, a legendát viszont büszkén ápolják. A kikötőbe érkezőket a mai Rodosz jelképei, egy őzbak és az őzsuta (Elafos és Elafina) bronzszobra fogadja, valamint a XV. századi, körbástyával védett robusztus Nikolaos erőd, tetején az 1675 óta működő világítótoronnyal. Építtetője a Rodosz vezetőiként ismert nagymesterek egyike volt, akik a kikötőből rövid sétával elérhető óváros középkori arculatát meghatározták.

A Szentföldről érkező johanniták az 1300-as években masszív, 12–15 méter vastagságú fallal vették körül a várost. A lovagok nagymestereknek nevezett kormányzói innét irányították Rodosz szigetét. Főhadiszállásukat, az eredetileg egy hetedik századi bizánci erőd alapjaira épülő Nagymesterek Palotáját az évszázadok során több természeti csapás is érte, a török uralom is nyomott hagyott rajta. Az 1930-as években építették újjá, igazi királyi palotává, amelyet Mussolini is használt. Ma már mú zeumként működik. Rodosz óvárosának legendás Lovagok utcája éppen itt kezdődik. A szépen megmaradt több száz éves kőépületek egykor a lovagoknak nyújtottak szállást, mégpedig nyolc nyelvjárás szerint, annak megfelelően, hogy a lovagok honnan érkeztek. A Lovagok utcájából letérhetünk az óváros több mint kétszáz szűk sikátorába vagy a szélesebb sétálóutcákra, ahol szintén nem unatkozunk, egymást érik a kézműves ajándéktárgyakat árusító bazárok, butikok és a hangulatos éttermek, kávézók.