Összességében egyensúly van – a kőszegi jegyzőt az életútjáról faggattuk

1975-ben Szombathelyen született, a budapesti főiskolai éveket leszámítva harminc­éves koráig a megyeszékhelyen élt és dolgozott Zalán Gábor.

Most is Szombathely a bázisa – a szertartásos hajnali futás és családi reggeli után onnan megy munkába. 2005 szeptemberében az akkori kőszegi jegyző, dr. Tóth László javaslatára nevezték ki aljegyzőnek, 2013 áprilisa óta ő vezeti a Kőszegi Közös Önkormányzati Hivatalt.

Édesanyja tanítónő volt, a Dési-iskolából negyven év után ment nyugdíjba; édesapja a rendszerváltás utáni évektől vasi falvakban jegyzősködött. A közigazgatási pálya az ő révén adott volt az általános és középiskolában is kitűnő tanuló fiuknak. (A családi legendárium szerint édesanyja annyit kért a Jóistentől, hogy az édesapja eszét és az ő szorgalmát örökölje, és ez megadatott neki.)

Szülei inkább az orvosi pálya felé terelgették, ő végül a jog mellett döntött: az érettségi évében az ELTE-re felvételizett, de néhány ponttal lemaradt. Egy év múlva az Államigazgatási Főiskolán kezdett, miután ott diplomázott, a Pécsi Egyetemen folytatta a jogi tanulmányait, levelezőn végzett egyetemet 1998 és 2002 között.

– Kijöttem a főiskoláról, és 1998. augusztus 5-étől már a Vas Megyei Önkormányzati Hivatalnál dolgoztam igazgatási ügyintézőként a főjegy­zői titkárságon. Dr. Kun László volt akkor a főjegyző, hatalmas teherbírású, rendkívül felkészült szakember. Példakép volt a számomra: szakmaszeretetet, hivatástudatot tanultam tőle. Négy év kellett, hogy jogi előadóvá lépjek elő. 2004-ben tettem le a kötelező közigazgatási szakvizsgát, előtte egy hónappal szereztem közbeszerzési referens oklevelet, 2006-ban jogi szakvizsgáztam, ám közben munkahelyet váltottam: 2005-ben nyugdíjba ment Kőszegen a korábbi aljegyző, Bödei Gábor – az ő helyére pályáztam, sikerrel. 2010 óta tagja vagyok az Országos Közigazgatási Vizsgabizottságnak, ami azt jelenti, hogy közigazgatási szakvizsgákon vizsgáztatónak kérnek fel.

2013. április 1-jétől Huber László volt kőszegi polgármester bízta meg a jegyzői feladatokkal Zalán Gábort, akinek Básthy Béla nemrég megválasztott polgármester is bizalmat szavazott.

Ötvenhat fős állománnyal, öt osztályvezetővel dolgozik „összehangoltan, napi 8 órában összezárva”. A Kőszegi Közös Önkormányzati Hivatalnak egy kirendeltsége van, ehhez tartozik Bozsok és Velem, ezenkívül három nemzetiségi önkormányzat ügyeit intézik.

– Maximalista vagyok, és ezt tudják a kollégáim. De azt is mindig hangsúlyozom – feléjük is –, hogy csak akkor tudunk eredményesek lenni, ha ilyen felelősségteljesen végzik a munkájukat mindannyian. Partner vagyok a kérésekben, igyekszem azokat teljesíteni. A véleményemet – néha hevesen – kimondom, de nem vagyok haragtartó. Nem látom értelmét az erőfitogtatásnak, azt vallom, hogy szép szóval sokkal többet ér el az ember. Szeretem, ha valaki felveszi a pörgést, a szükséges ritmust, és egy idő után fél mondatból érti a dolgát. Erre szükség is van, mert hatalmas az adminisztráció, a joganyag. A napi operatív munkában az asztalomra kerülő iratokon lévő osztályvezetői szignóban maximálisan megbízhatok, de a stratégiai döntéseket nem engedem ki a kezemből. Azt is meg kell ugyanakkor említeni, hogy a településünk méretéből adódóan más, közvetlenebb a viszony a képviselőkkel, az intézményvezetőkkel, mint mondjuk egy nagyvárosban. Persze egymásra is vagyunk utalva. Ha ezt egy példával akarom szemléltetni: egy gályahajón ülünk, bal oldalon a köztisztviselők, jobb oldalon a képviselők, néha az egyik, máskor a másik húz jobban, de egy irányba evezünk, segítjük egymást, és ez Kőszegen működik. És még valami: a velünk kapcsolatban lévő szervektől, ügyfelektől érkező visszajelzések is nagyon fontosak a számunkra.

A hivatal különösen munkás évet tud maga mögött a májusi európai parlamenti választások és az októberi önkormányzati választás miatt. A jegyzők életében minden választás külön izgalom, ez alapján is megítélhetik munkájukat, de szerencsére flottul ment minden, hibátlanul teljesítettek, mondja Zalán Gábor, akit most már annyira megfertőzött a közigazgatás, az egyik legszerteágazóbb jogterület, hogy szinte elképzelhetetlennek tartja a váltást.

Mint mondja, a szakmai kihívás még az anyagi megbecsültség hiányát is pótolja. És ha már megbecsülés: 2008 nyarán a köztisztviselők napja alkalmából aranygyűrű emléktárgyat adományozott neki a Magyar Köztársaság önkormányzati minisztere.

Magáról azt meséli, nem tud hosszan egy helyben ülni és nagyon rossz alvó, ennek megfelelően alakul a napirendje.

A hét minden napján hajnalban, 4.10-kor kel, az egészséges és hosszú életért búzafűlevet kortyol, aztán a Csónakázótó körül rója a köröket hosszan. Hat óra körül elmaradhatatlan a közös családi reggeli. Még otthon „összerakja a gondolatait, a napi teendőit”, és hétre legkésőbb beér a hivatalba. Fél 8-ra érkeznek a kollégák, kezdődnek a megbeszélések, a tárgyalások, az egyeztetések. Minden nap más – és amit nagyon élvez – „száz irányba kapcsolhat át az agya”.

Aztán „otthon sincs megállás”: kora este négyéves kislányához és a feleségéhez siet haza, akikről rajongással beszél. Kiegyensúlyozott családi háttere van, építészmérnök-fitneszoktató párjának rengeteget köszönhet. Ő az, aki működteti a családot, tudatosan figyel az egészségükre, de összességében mindenben támogatják egymást.

A kérdésre, hogy a közszektorban vajon vezethet-e feljebb a pályaútja, úgy felel:

– Mindenki életében adódhat nagyobb kihívás. Aki érez magában kitartást, erőt, akinek vannak ambíciói, az mindig tud nagyobbat álmodni. Közigazgatási államtitkárnak lenni például szakmailag kecsegtető lenne, de nem biztos, hogy feladnám emiatt a mostani mindennapjaimat.

Budapestre sem költöznék szívesen. Bár nagyon sok a munka, összességében egyensúly van, én nagyon sokáig kiegyeznék azzal, ha ilyen maradna az életem.