Zomor utódai

A névváltoztatásra nem sokkal a millennium után, 1897 januárjában került sor. Akkor a falu elöljárósága – nem egyhangúan ugyan, de igen nagy többséggel – úgy döntött, hogy a falu új neve Őrségszőllős legyen. Nem sokkal később a Körmend és Vidéke című lap már üdvözölte is a lépést, követendő példának állította azon települések elé, amelyeknek még mindig „idegen hangzású” a neve. A változtatás indokolását kiegészítették azzal, hogy az új név kifejezi a tájegységhez való kötődést.

Elkészült az új pecsétnyomó, és rövidesen már a hivatalos iratokon is ez a név tűnik fel. A fennmaradt kevés dokumentumból is egyértelmű, hogy nem partizánakcióról volt szó, a hatóság mindenről tudott. Az, hogy mi történt a következő két évben, nem egészen világos, mert ugye a hatóság felett van egy „fensőbb hatóság” is. A Belügyminisztériumból pedig 1899. július 24-én levél érkezett – no nem a községhez, hanem az alispáni hivatalhoz –, hogy a névváltoztatást nem hagyják jóvá. A falut arra kötelezték, hogy vegye fel újra a Szomoróc nevet, az Őrségszőllős feliratú bélyegzőt pedig szolgáltassa be. A döntést azzal indokolták, hogy Szőllős nevű település 17 van az országban, Szomoróc pedig csak egyetlenegy.

A minisztérium szerint a falu neve az Árpád-kori Zomor személynévből ered. Azt gondolhatnánk, hogy az ott élők nem tudtak a név eredetéről, pedig dehogynem, hiszen nemzedékről nemzedékre továbbszálló hagyomány, hogy a község neve egy Zomor nevű „főemberhez” kötődik. A valóság az, hogy itt két törekvés csapott össze. Az egyik az idegen hangzású nevek magyarosítását tűzte ki célul, a másik fontosnak tartotta a régi nevek megőrzését is.

A településnevek magyarosítása már az 1880-as években elkezdődött, Vas megyében elsősorban a németek és a vendek-szlovének által lakott falvakat érintette ez a törekvés. Szinte versengés folyt abban, hogy melyik járás tud jobb eredményt felmutatni a magyarosításban. Bizonyítani ugyan nem lehet, de több jel is arra utal, hogy a járási szolgabírói hivatalnak szerepe volt abban, hogy a szomoróci atyafiak a névváltoztatás mellett döntöttek. Ahogy gyakran lenni szokott, aki korábban dicsérte a döntést, két évvel később ugyanamiatt már pirongatott.

Ha a régi Magyarország területét nézzük, akkor abban az időszakban több ezer falu kapott új nevet. A szomoróci eset sem lógna ki a sorból, ha két és fél év múlva nem jött volna vissza a régi név. Abban az időben lett például a Kercával szomszédos, de már Zalához tartozó Dobraföldből Magyarföld, akkor kapta a szintén közeli Prosznyákfa a Pártosfalva nevet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Zomor neve akkor még csak a hagyományban élt, és inkább csak feltételezés volt az is, hogy a településnév őhozzá köthető.

A történeti és levéltári kutatások azóta kiderítették, hogy Zomor valóban létezett. Nevét több korabeli forrás is említi. Nem az Árpád-korban élt, hanem kicsit később, az 1300-as évek második felében. Őt tekinthetjük annak a „Zomorok” (vagyis Szomoróc) falu alapítójának, amelyet 1393-ban említ először oklevél. 1897-ben tehát Szomorócnak már több mint fél­ezer éves múltja volt.

A kis község neve és besorolása a közigazgatás szempontjából már korábban is „kérdéses” volt. 1820 után, több mint négy évtizedig a tőle nyugatra fekvő másik kis faluval, Bükaljával egyesítették. Az összevont településnek egy bírója és egy elöljárósága volt. Az új község neve ma szokatlannak látszó megoldással a „Bükalja és Szomoróc” lett. A két falu 1870 körül szétvált, Bükalját 1884-ben Domonkosfához csatolták, ma is ahhoz tartozik.

Szomorócot az első világháború után szerb csapatok szállták meg, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) része lett. Ekkor új hivatalos elnevezést kapott – Somorovci, és a Tótkeresztúr (Krizevci) székhellyel megalakult közigazgatási egység („opcsina”) egyik faluja lett. Az 1920. augusztusi szomoróci felkelés is szerepet játszott abban, hogy a község 1922. február 9-én visszatérhetett Magyarországhoz.

A két világháború között több kezdeményezés is volt arra vonatkozóan, hogy a községet Kercával egyesítsék. Az összevonástól főleg a kercaiak vonakodtak, arra hivatkozva, hogy Szomorócnak alig van vagyona. Végül ők is beleegyeztek, de az első javaslat az volt, hogy a község összevonás utáni neve Kerca legyen. Ezt a szomoróciak nem fogadták el, ragaszkodtak ahhoz, hogy az egyesítés utáni új névben az ő falujuk meg­nevezése is szerepeljen. Feltételük volt még, hogy a község elöljáróságában legalább egy fő szomoróci legyen.

Az ellentéteket sikerült elsimítani, 1941-ben döntés született arról, hogy a két település a következő évtől Kercaszomoróc néven egyesül. 1943-ban az elnevezés végének elhagyásával Kercaszomorra rövidült.