Aranyérmes lett a szombathelyi a Rendőr- és tűzoltó-világjátékokon

A 34 éves szombathelyi Moór László augusztus 5-én felszállt egy repülőgépre, átrepülte az Atlanti-óceánt, majd az amerikai kontinenst, és öt nappal később Los Angelesben a Rendőr- és tűzoltó-világjátékokon olyan messzire hajította el a több mint hétkilós kalapácsot, hogy a verseny végén a dobogó legfelső fokára állhatott fel. A kiemelkedő sportteljesítményért Papp Károly rendőr altábornagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője is kitüntette az atlétát.

Moór László büszke arra, hogy a legjobbaktól tanulhatott, mint amilyen mostani edzője, Lezsák Balázs Fotó: Unger Tamás

Az angyalok városáig nagyon hosszú volt az út, és egyáltalán nem 21 nappal, sokkal inkább 21 évvel ezelőtt kezdődött.

1996-ban a 13 éves Lacika először ment ki a Sugár utcai dobópályára, ahol mindjárt meg is kérdezte Németh Pali bácsi mesteredzőt, hogy egy héten hányszor van edzés. – Hétfőtől szombatig mindennap, holnap gyere – jött a válasz. – Az első három hétben azt hittem, meghalok, olyan kemények voltak az edzések – meséli Laci, az épülő Haladás-stadion mögötti romos épületben. Ami persze csak látszólag egy romos épület, valójában egy szentély, ahol a világ legjobb kalapácsvetői nevelkedtek.Az erőnléti és az alapozó edzések nagyon kemények voltak, de meglett a sok munka  eredménye, mert három hónappal azután, hogy először a dobókörbe  lépett, elindult az országos bajnokságon, ahol harmadik lett. Ez persze óriási löketet adott neki, csakhogy már ekkor kiderült, Laci nem az a tipikus dobóalkat. A dobók ugyanis nagyok, nagyon nagyok, Laci viszont nem volt túl  magas. – Kicsi voltam, alig több mint ötven kilogramm. A magasság ugyan igen, de a szorgalom, a kitartás és az állhatatosság nem hiányzott, így Laci hat év múlva mégiscsak a juniorválogatott tagja lett. Első válogatott versenyén alkata miatt futónak nézték ugyan, de a szlovéniai versenyen elért negyedik helyezése után többé ez már nem fordult elő.– Pali bácsi hitt bennem, annyit mondott: legalább 185 centi legyen ez a gyerek, és én Gécsek kettőt faragok belőle. A genetikával azonban nem lehetett mit kezdeni, még sincs bennem hiányérzet, mert amit lehetett, azt az edzőim, Németh Pál, Vida József, Annus Adrián, majd Lezsák Balázs kihozták belőlem.

Fotó: Unger Tamás

Hatalmas szerencse, hogy élő legendák között készülhettem, és a sportág legjobbjai taníthattak. Akkoriban heti hat napot edzettem, és később, munka mellett is igyekeztem minden időt kihasználni az edzésre: ha este tíztől reggel hatig dolgoztam, akkor is kijöttem a pályára. Mindig a sport állt az első helyen, és ez azóta sem változott – mondja Laci.Na de lássuk, mi is a lényege ennek a sportnak! Nagyon leegyszerűsítve az, hogy ki tudja messzebbre hajítani a kalapácsot, ami tulajdonképpen egy madzag végén lévő súly. Ez legjobban eddig Jurij Szedihnek sikerült, aki 1986-ban három forgás után 86,74 méterre dobta el a szert, ezzel pedig azóta is tartja a világcsúcsot. Laci négyet fordul. Ez szokás kérdése, a lényeg, hogy meglegyen a megfelelő lendület, az erő önmagában ugyanis nem elég. Ennél a sportnál azonban még az sem elegendő, ha valaki erős is meg gyors is. Fontos, hogy magas legyen, mivel egyáltalán nem mindegy, hol van az a pont, ahonnan a kalapács őrült sebességgel megindul. Lacinál túl mélyen van, így ő: 52,70 méterre tud dobni.Hogy ez az eredmény hova elég? Nos, erre volt kíváncsi ő is ez év februárjában, amikor eszébe jutott, hogy van valami rendőrolimpia. Kiderült, az ő képességeivel akár döntős is lehetne a versenyen, és láss csodát, a kétévente rendezett verseny éppen most, augusztusban lesz. Kérvényt írt, szervezett, és végül a szponzorok, jó barátok, na meg persze a rendőrség segítségével megszervezték az utat. Ekkor még dobogós helyben, pláne a legmagasabb fokában nem reménykedett. Ahhoz persze, hogy valaki indulhasson a rendőrök között, nem árt, ha közéjük is tartozik.

Miután Laci 2003-ban átigazolt a Haladás VSE-hez, majd pár év után megkezdte tanulmányait az akkor még Berzsenyi Dániel Főiskola testnevelő szakán, egy szépségszalont nyitott, amit sajnos négy év múlva, 2012-ben be kellett zárnia. Ekkor úgy döntött, külföldön próbál szerencsét, és a kalapácsot a St. Pöltenben megrendezett dobóhárompróbán 77 kilogrammos súlycsoportban nyert EB-ezüst után elégedetten a szögre akasztotta. Ott is maradt hat évig. Dubaj, Koppenhága, majd London után aztán hazatért, és egy rövid kitérő után a rendőrség 112-es segélyhívó központjának munkatársa lett.A munka nagyon kemény, naponta százával fogadják a vészhívásokat, amelyek között rengeteg a téves, vagy rosszindulatú hívás. Bár ezeket sem mindig könnyű feldolgozni, a legnehezebb, amikor tényleg komoly a gond. Napi egy-két durva telefon pedig mindenkinek jut, és ez lelkileg igencsak megterhelő. – Szerencsére a csapat nagyon jó, éppen ezért mikor dobtam, rájuk gondoltam, meg a nemrég elhunyt kolléganőnkre, és persze édesapámra, aki sajnos már szintén nem él. Ő volt az, aki a kezemet fogta, amikor először mentem a dobópályára. Nagyon sokat köszönhetek neki – meséli Laci elérzékenyülten, majd hozzáteszi, ugyanígy eszembe jutott a családom, a párom, a barátaim, a keresztlányom, az unokaöcsém is – akik a legnagyobb szurkolóim voltak.– Mindig, amikor nagy dolgok történnek velem, előtte való nap édesapámmal álmodok. A verseny előtt is így volt, elment mellettem és rám nézett.

Kint Los Angelesben hatalmasak voltak az ellenfeleim, és az elején nem is ment jól a dobás, mivel állandóan a szektorvonalon kívülre dobtam. Arra gondoltam, hogy ezt most nem szúrhatom el, 16 évnyi munkám van benne, jó formában is vagyok, nem lehet, hogy ne sikerüljön. Sikerült, mindössze egy méterrel dobott kevesebbet, mint életében valaha, de ez az 51,65 méter ott aranyat ért.– Most egy új szakasz kezdődik az életemben. Egy év múlva, 35 évesen indulhatok a mastersversenyeken. Ha jövőre is ötven méter fölé dobálok, simán lehet egy Európa-, vagy világbajnoki bronzérmem. Persze a sportban nincs ilyen, itt bármi megtörténhet, ahogyan Pali bácsi mondta annak idején: ha tudnánk, hogy mi lesz az eredmény, előre ki lehetne osztani az érmeket.