Stieber Gábor: Szentpéterfáról a Bundesligába

Stieber Gábor - a Hévíz, a Celldömölk, az Ajka, a Bük korábbi futballistája - az ősszel hét mérkőzést játszott Szentpéterfa színeiben, három gólt lőtt. A péterfai szurkolók bizonyára szívükbe zárták a 32 esztendős focistát, hiszen ebből a három gólból kettőt éppen a szomszédvári rangadón, a Ják elleni meccsen szerzett. A tavasszal már a németországi Koblenz külvárosában kergeti a labdát.

- Nem is olyan régen még azon gondolkodtam, hogy a rengeteg negatív élmény miatt befejezem a futballt - kezdett bele történetébe Stieber Gábor. - Aztán nyáron, az átigazolási szezon utolsó pillanatában összeakadtam a péterfaiakkal. Nem igen akartam játszani, hiszen tapasztaltam már, hogy alacsonyabb osztályokban gond van a színvonallal, a létesítményekkel, és egy-egy közösségbe sem egyszerű beilleszkedni. De addig-addig győzködtek a péterfaiak, míg aláírtam hozzájuk. Ezután is jó pár hétnek el kellett telnie, amíg ismét rávettem magam a futballra. Aztán kellemes meglepetés ért: egy profin működő csapatba, egy igazi baráti társaságba csöppentem bele, egyből befogadtak a srácok. Ráadásul a futballal sem volt gond, ezt jelzi, hogy a csapat a harmadik helyről várja a tavaszi folytatást - természetesen nagyon szurkolok a fiúknak.

A meccsek után mindig közösen vacsoráztunk, nem keresett senki bűnbakot egy-egy vereség után, és senki nem problémázott azon, hogy ki a kezdő, ki a csere. Majdnem azt mondom: visszatért az életkedvem, ismét beleszerettem a fociba. A télen aztán az öcsém, a Bundesliga II-es Koblenzben futballozó Zoli szólt, hogy a Koblenz II-es csapata játékosokat keres, és szerinte megállnám a helyemet. Kimentem, megfeleltem a próbajátékon. Aztán az egyik edzésen kiszúrt magának az egy osztállyal feljebb szereplő Mulheim edzője, egyből ajánlatot tett nekem, amit én elfogadtam. A péterfaiak minden segítséget megadtak az átigazolásnál, amiért a mai napig hálás vagyok nekik.

- Egy hajtós, 25-35 éves játékosokat felvonultató rutinos gárdába, az osztály egyik élcsapatába kerültem, a csapatból többen játszottak már magasabb szinten - folytatta Stieber Gábor.

- A német foci ezen a szinten is erős, hajtós, kemény - az edzéseken sem kíméli magát senki. Nem ma kezdtem futballozni, így szerintem az osztály szintje a gyenge NB II-nek, az erős NB III-nak felel meg. Szomorú ezt kimondani, ám igaz: a létesítményünk a honi élvonallal vetekszik. Kiváló körülmények között, minőségi pályákon tréningezünk. Van többek között továbbá csarnokunk teremfocizni, de konditermünk, és egy kisebb fürdőlétesítményünk is. Balhátvéd poszton, kezdőként számítanak rám, ám sajnos az egyik edzésen beszakadt a vádlim, egy-két meccset biztosan ki kell hagynom. Jellemző a német futballkultúrára: nem hagytak magamra, egyből orvost, erőnléti edzőt fogadtak mellém, akik külön foglalkoznak velem. Jól érzem magam a Mulheim együttesénél, szeretnék a bennem bízó németeknek, és magamnak is bizonyítani. A Péterfán eltöltött fél év alatt ismét rákaptam a futballra. Jó lenne a Mulheim gárdájával osztályt váltani, de kipróbálnám magam magasabb osztályban is. Persze tudom, hogy nem vagyok már fiatal, sok időm nincs már ilyen szinten, ám a hátralévő két-három évet szeretném kiélvezni a pályán. Ha pedig visszatérek Magyarországra, majd megkersem a péterfaiakat, hátha ismét befogadnak maguk közé.