TERKA-SZTORIK: Pünkösdi királyság

Szállította is, csak közben nagyon sok mindent elvett. El a közösséget, el a falvakban a hétvégeken összejáró, színjátszó társulatot, a társasági életet. Bár amikor még csak pár embernek volt csodakészüléke, átmenetileg hozott némi fellendülést. A férfiak összejöttek a jobban felszerelt szomszédnál és hangos szurkolással együtt nézték a meccsközvetítéseket, a nők pedig a Táncdalfesztivált. Aztán mindenkinek lett tévéje, jöttek a műholdas csatornák, és egy nemzedék a mesecsatornák és rajzfilmek "emlőjén" nőtt fel. A csodadoboz egyre személytelenebb lett, eltűntek a képernyőről a bemondók, két műsorszám között a konferálás az üvöltő reklámoknak adta át a helyet. Hasonló utat járt be a tévé a szórakoztatásban, mint a vendéglátásban a gépzene, amely sikeresen leszorította a pódiumról az élő muzsikát. Ám az idő kereke forog, az emberek ösztönösen védekeznek. Ahogy a tévécsatornák a silány szórakoztatás irányába tolódnak, megszaporodtak a versmondó körök, az iskolai, sőt falu-szintű színjátszó csoportok,  az  olvasóklubok.

Előtérbe kerül az élő, mi több, az akusztikus zene, a kultúrházakban előveszik a társasjátékot. Vannak szülők, akik már be sem engedik a televíziót az  otthonukba, gyermekeik okulására a személyes  törődést, foglalkozást részesítik előnyben. Nos, kedves producer urak, akkor most hogyan tovább?