Körömpörkölt- sárga övet mutogatni nincs értelme

Amikor szerény képességeim ellenére úgy döntöttem, hogy versenyszerűen sportolni fogok, gyakran éltem a megfélemlítés eszközével. Nem tehettem mást, kicsi voltam, és nyerni akartam. A versenyekre mindig időben érkeztem, hogy legyen időm felmérni a terepet, és aztán a súlycsoportom aljáról ravaszul pislogtam ellenfeleimre, akik sokszor tíz kilogrammal is többet nyomtak, mint én. Más már régen elveszítette volna a hitét, de én tudtam, még nem jött el az időm. Hasonló voltam, mint a ketrecharcos Conor McGregor, aki alig több mint egy hete csúnyán kikapott a bokszoló Floyd Mayweathertől az évszázad bokszmeccseként beharangozott bohóckodáson. Csakhogy én győztem.

Viszont én is bohóc voltam, egy pszichikai hadviselő, tulajdonképpen egy csaló. Soha nem a küzdőtéren nyertem meg a meccseket, hanem az előtte való három percben. Alig vártam, hogy kezdhessem a rituálét, ami akkor indult, amikor beharangozták a következő küzdelmet. Ellenfelem ilyenkor idegesen készülődni kezdett, és azt fürkészte, vajon a másik oldalon ki kezd vad melegítésbe. Senki nem melegített, csupán egy csenevész fiú kezdett akkurátusan öltözködni, majd mikor találkozott tekintete az ideges, többnyire alacsony öves ellenféllel, előhúzta a fekete övét, és gyakorlott mozdulatokkal megkötötte. Ilyenkor általában már a rosszullét kerülgette az ellenfelet, aki persze a küzdelemben hibát hibára halmozott, és végül veszített.

A háborút tehát már a csata előtt megnyertem. Most a derék Kim Dzsongun úgy látszik utánozni akar, meg akarja félemlíteni az ellenfeleit, hogy aztán valódi összecsapásra ne is kerüljön sor. A Bölcs Vezér Elvtárs azonban nem veszi észre, hogy a sárga övét mutogatja a fekete öveseknek, akiknek lassan elfogy a türelmük.