2017.09.28. 06:30
Terka-sztorik: Szikkadt, gumibelű vagy savanyú – úgyis megveszik?
A világon a legdemokratikusabb gyümölcs a dinnye. Már ha meglékelik, ami ugye azért napjainkban nem teljesen kézenfekvő. De ha szerencsénk van, és mégis, akkor legalább lehetőségünk van megkóstolni. Igaz, ha már egyszer beleharaptunk a késhegyre bökött pirosló cikkelybe, nem illik visszaadni, de legalább mégis tudjuk, hogy mit vásárolunk.
Nem áll ugyanez a kora őszi idény finomnak hitt ínyencségeire, például az őszibarackra. Azt ugyebár nem szokás megkóstolni, és ennek meg is van az eredménye. Pirospozsgás, bolyhos, mosolygós, és még az ára is tűrhető. Szívesen teszi az ember a kosarába. Aztán otthon jön a nagy csalódás. Az idén már nem egyszer és nem kétszer sikerült olyan gyümölcsöt vásárolnom, ami nemhogy nem volt lédús, hanem szikkadt, szinte szálkás volt a belseje. Máskor meg olyan áttetsző, ruganyos anyag volt benne, mint egy zéró ízesítésű gumicukor. Ha nem látom a külsejét, sosem jöttem volna rá, hogy mibe haraptam. Félve írom le, hogy ment a malacoknak, mert még megrónak érte az állatvédők.
Az egy dolog, hogy a vevőnek nem ildomos beleharapnia a termékbe, de talán a kereskedők megtehetnék ezt, amikor árut rendelnek, vagy amikor egy termék már túl sokáig időzik a boltban. Az ilyen íztelen, szagtalan holmikat még csökkentett áron se volna szabad forgalmazni. Bevallom férfiasan, a szőlőt most már meg szoktam kóstolni vásárlás előtt, mert abból is képesek olyan savanyút árulni, ami az évszázad legforróbb nyara után, állítom, művészet.
Nem csodálkoznék, ha sok gyümölcsárus horkanna fel, mondván, hogy nála ilyen sose fordult elő. Annál inkább figyelni kellene a minőségre, mert a silány árut forgalmazók a sok becsületes üzletnek, áruháznak is rontják az ázsióját. Különösen bosszantó, hogy a kiábrándító gyümölcsöknek a külseje nem árulkodó, könnyen kapja be a horgot a gyanútlan vásárló. Aztán meg a legtöbben olyanok vagyunk, hogy egy kiló négyszáz forintos barackért nem csinálunk balhét. És minden marad a régiben.
