Gyorsan összeütök valamit – na de miből?

Az egyik patinás receptkönyvben joggal állítja a szerző, hogy az elkészített étel finomsága csak részben múlik a felhasznált alap-anyagokon, talán ennél is fontosabb, hogy azok ügyes háziasszony kezébe kerüljenek. Máshogy fogalmazva: aki tapasztalt, és jól bánik a fakanállal, az a legegyszerűbb hozzávalókból is csodát képes művelni. De vajon mik ezek az egyszerű hozzávalók?

Valójában az, hogy valaki jó háziasszony vagy nem, nyilván nem a nagymamaságon múlik. A fenti példa sokkal inkább egy jelenségre, egy áldásos élethelyzetre utal. Méghozzá olyanra, ami napjainkban már egyre ritkább. Amikor otthon garmadával állt a krumpli, a befőtt, a házi zsír, a birsalmasajt. Igaz ugyan, hogy az unokák érkezése a legtöbb nőt ma is ösztönzi a háziasabb ételek, egyedi finomságok elkészítésére, de egy fiatal, többnyire még dolgozó nagymama a váratlan látogatáskor éppúgy a mélyhűtőbe nyúl a formázott csirkefalatokért, mint a huszonéves édesanya. A „házias” édesség forrása pedig általában a közeli cukrászda.

A „gyorsan összeütök valamit abból, amit itthon találok” sok családban értelmét vesztette. Akinél nem terem az udvaron zöldség, nem állnak házi készítésű befőttek a kamrapolcon, és nincs házi tyúk meg tojás, más értelmet kap a gyors és olcsó étel. A lekvár, amit a boltban veszünk, nem olyan ízű, és nem úgy viselkedik, mint a házi. A lecsó nem lesz olcsó, ha a paprikát, a paradicsomot és a tojást is boltban kell megvenni, a túrós csusza bekerülési költsége a mai árak mellett egy húsételével vetekszik. Akkor sem ússzuk meg olcsóbban, ha a jobb minőségért rászánjuk az időt, és kimegyünk a piacra.

Annál inkább csodálatra méltók azok az édesanyák (nagymamák), akik a mai kor körülményei között is ragaszkodnak a hagyományos háziasszonyszerephez. Amit csak lehet, megtermelnek a kertben, maguk főzik a lekvárt, kisállatot tartanak, házilag készítik a fűszerkeveréket, a hordós káposztát. Ők valóban bármikor le tudnak venni a polcról valamit, és csodát létrehozni a semmiből. Csakhogy úgy van ám, hogy előtte azért a „semmiért” is meg kell dolgozni alaposan.