2018.05.24. 07:00
Ajtónyitogatás Judit módra
„Nyisd ki, nyisd ki! Nekem nyisd ki! Minden ajtó legyen nyitva! Szél bejárjon, nap besüssön!”
Fotók: Pixabay
Így kiragadva, kicsit olyan ez, mint egy személyre szabott időjárás-jelentés, mint a „Tüzesen süt le a nyári nap sugára”, vagy egy felszólítás anyától, hogy szellőztetni kellene. Amikor ezt olvassuk, azt gondoljuk, bárhol bármikor hallhatóak lehetnek-e sorok – olyannyira hétköznapi, élő nyelv ez. Holott immáron száz éve, hogy először elhangzott a nagyközönség előtt a híres ajtónyitogatós kérés. Méghozzá Judit szájából a Kékszakállú herceg várában. Bartók Béla egyetlen, egyfelvonásos operája mai napig csodás példa arra, hogy mi történik, ha folyton-folyvást többet akarunk tudni a másikról a tudhatónál. Mi történik, ha feltépünk olyan ajtókat, amelyek fájó titkokat rejtenek – nem marad más, csak üresség és menthetetlen magány.