2018.06.26. 16:00
Ha nem a gonosz, akkor mi?
Gyakorlatilag mostanáig két emberkísérlet bűvöletében éltem mindennapjaimat, mindkettő arról szólt, hogy bennünk szunnyad a gonosz és csak a körülményeken múlik, hogy felszínre tör-e.
Izgalmas volt azt gondolni, hogy egy szelíd emberből is kijöhet az állat, akár még belőlem is. Mostanra kiderült, hogy mindkét kísérlet kamu volt. Az 1961-es Milgram-kísérletben átlagembereket kértek meg arra, hogy árammal rázzák meg a hibás feleletet adó, szomszéd szobában üvöltöző embereket, akik természetesen csak eljátszották a fájdalmat. Az eredmény lesújtó volt az emberiségre nézve, a kísérleti alanyok 65 százaléka szemrebbenés nélkül kiosztotta a 450 voltos halálos áramütést, ha azt kérték tőle. Csakhogy kiderült, a kísérleti alanyok tudták, hogy csak bohóckodnak, és ezért belementek a játékba, valójában eszük ágában sem lett volna igaziból halálos áramütéseket adni.
Két hete sincs, hogy a világ leghíresebb pszichológusának, Philip Zimbardónak 1971-es börtönkísérletéről is kiderült, nem egészen úgy történtek a dolgok, mint ahogyan azt csaknem ötven éve állítja. Ebben a kísérletben véletlenszerűen választották ki, hogy kiből lesz rab és kiből börtönőr, utóbbiak ugyan testi kényszert nem alkalmazhattak, de amúgy szabad kezet kaptak. A kéthetesre tervezett kísérletet aztán hat nap után meg kellett szakítani, úgy elszabadult a pokol. Csakhogy most egy leleplező írás szerint igencsak irányított volt ez a pokol-elszabadulás, szerepet játszott mindenki. A legszadistább őr és a leginkább összeroppant rab is bevallotta, ripacskodtak egy kövéret a show kedvéért. Most tehát áll a bál a tudományos világban, mivel az mégsem járja, hogy az ember nem eredendően gonosz, és nem lehet csak úgy rávenni mindenfélére. De akkor mégis mi a megnyugtató válasz arra, hogy átlagemberek is tömegével képesek aljasságokra, a meggyőződés?