Marad a bizalom, hiszen enni, inni kell

Hiszen baj van a tejjel, az ásványvízzel, a fagyasztott zöldséggel. Persze nem mindegyikkel, de hát az ember már csak ilyen: hall valamit, megijed, pánikszerűen kiüríti a fagyasztószekrényt, és megfogadja, hogy ezentúl csak és kizárólag biztonságos helyről vásárol – és persze csak és kizárólag biztonságos élelmiszereket. Igen ám, de mi a biztonságos hely, és mi a biztonságos élelmiszer? Hallom a választ: az, amit magunknak megtermelünk, elkészítünk. És mit csináljon az, akinek nem az udvarán kapirgáló tyúk tojja a tojást, aki nem tart és vág disznót, akinek nincs kiskertje, akinek nincs ideje befőzni – és sorolhatnám tovább.

Marad hát a bizalom. El kell hinni, hogy a többi európai országéhoz képest szigorúbb élelmiszer-biztonsági szabályok és az üzemeket, termelőket folyamatosan ellenőrző hatóságok megvédenek minket. (Egyébként ha nem így lenne, „botrányok” sem lennének, hiszen ki sem derülne, hogy baj van az ásványvízzel, a fagyasztott zöldséggel vagy a tejjel.) El kell hinni, hogy a termelő, akinek a piacon a szemébe nézünk, igazat mond, és tényleg az udvarán kapirgált a tyúk, amelyik a tojást tojta, és el kell hinnünk, hogy a barackot sem permetezte agyba-főbe. Nem tehetünk mást, elvégre enni, inni kell. És egyébként sem élhetünk állandó rettegésben.