VakVagány

2018.08.25. 15:00

Indulhat a lencseélesítés!- Muszáj átérezni azt, ami borzalmas

Aki azt mondja nekünk, amikor fájdalom ér minket, az élet teremtette akadályokban éppen felbukni készülünk, hogy „nagy mosoly”, az nem érti a lényeget. A nehézség pillanatában, amikor lesújtanak a körülmények, amikor realizálódnak a ránk negatívan ható feltételek – bazsalyogjunk. Korántsem.

Horváth Nikoletta

Fotó: pixabay.com

Az elfogadás nem erről szól, márpedig enélkül csak elásással, elutasítással, elbagatellizálással kezelhetjük az adott helyzetet. Hogy milyen a jó reakció? Tomboló, őrjöngő, dühöngő, pillanatnyilag kétségbeesett. Muszáj átérezni azt, ami borzalmas.

Amikor megvakultam, nem nevettem. Amikor leálltak a veséim, nem kacarásztam. Amikor elvesztettem a szeretteimet, nem mondtam, hogy „csííííz”. Az hazugság lett volna, lelket ölő, testet romboló hazugság. Teret kell adni a gyásznak, és időt a feldolgozásnak. Másképp nem megy. A problémák megedzette arcokon ragyogó őszinte mosolynál nincsen nagyobb érték, pontosan azért, mert fizetni kell érte: vérrel, verítékkel, könnycseppekkel és kegyetlenül nehéz szembesülésekkel. Persze ott a másik lehetőség, a vicsort mosollyá kényszerítő „csííííz” útja, amely tele van elfojtásokkal, érzelmi gátakkal. Ott van a mindig mindenkor mosolygás, tele zsákutcákkal. Ezzel szemben az önsajnálat, a panaszkodás, a folyamatos negatív látásmód életveszélyes, élettel össze nem egyeztethető. Aki beleragadt a siránkozás mocsarába, valójában nem akar továbblépni. De ha rádöbbenünk arra, hogy csak a saját nézőpontunkat változtathatjuk meg, a kialakult szituációkat nem, rátalálhatunk a megoldásra: látásmódunk fókuszának átállítására.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!