5 lépés a biztos boldogsághoz

1. Az instant megoldásoknak végleg búcsút kell intenünk!

2. A tetteinkért és önmagunkért felelősséget kell vállalnunk, a másokra mutogatás és hárítás helyett!

3. Az állandó „miért én” égre kiáltások, panaszkodások és sirámfolyamok helyett érdemes megtisztítani nem a falon lógó, hanem a bensőnkben ragyogó tükröt!

4. Örüljünk a mikrosikereknek, az apró pozitív elmozdulásoknak, a kicsinek tűnő, de végül óriásivá összeálló létmozaikoknak!

5. A megerősítést, a biztatást, a lendületet nem ildomos kívülről várnunk, helyette indulhat az öngenerálás művészete! felszínre hozva kifogyhatatlan erőműveteket!

Ha mindez megvan, akkor a boldogság nem valami elérhetetlen, megfoghatatlan illúzióként fog a szemünk előtt lebegni, hanem kézzel foghatóan a jelenünk és lelkünk önazonos részévé válik! Manapság mindenki instant, három az egyben megoldásokra vár. Könnyen, gyorsan, egyszerűen. De a fejlődést, a változást, az átalakulást nem lehet „letudni”, hiszen a cél maga az út! Az előre megkomponált válaszok kiváló útmutatók, de végül minden feleletet magunknak kell megalkotnunk, tapasztalataink és meglátásaink alapján. A többiek portája előtt igazán élvezetes a söprés, hiszen szállhat a por, nem számít, nem a mi otthonunkról van szó. De hiába próbálunk tisztaságot varázsolni ott, ahol ezt nem kérték tőlünk, ha egyszer a mi szívünkben óriási rendetlenség és zűrzavar uralkodik.

Zárásként három kérdés: Hogyan szeressük a többieket, ha utáljuk önmagunkat? Hogyan segítsünk másoknak, ha közben nem támaszkodhatunk szívünk bástyájára? Vajon mi a beszédesebb: a szó, ami elszáll, vagy a tett, ami által alkothatunk?