Amikor a legtöbb fény jut testnek, léleknek

Azt, hogy múljon, szoruljon vissza a sötét, és a lehető legtovább járjon fenn a nap az égbolton. Aztán amikor elérkezik a nyári napforduló, szinte észre sem vesszük. Olyannak tűnik, mint az összes többi nap, annyi különbséggel, hogy innentől kezdve már elkezdhetünk sóhajtozni, hogy jaj, hiába van nyár, mostantól már egyre rövidebbek lesznek a napok. Pedig milyen jó lenne, ha jobban kihasználnák a maximális napsütéses órák számát. Hogy mit lehet ilyenkor csinálni? Például ki lehet ülni a napra még este nyolc órakor is. Meg lehet stoppolni a zoknit természetes fénynél még fél kilenckor, és akár kilenc órakor is kimehetünk a kertbe locsolni. Tovább kint maradhatnak a száradó ruhák, és hogy a korán kelőkre is gondoljunk, élvezhetjük a kora reggel besütő napfényt a lakás északi oldalán. Ha az aktív kikapcsolódásra vágyók szempontjait nézzük: a munkaidő letelte után még bőven van idő egy nagyobb biciklizésre, ha pedig erdei túrára indulunk, távolabbi úti célt is kitűzhetünk magunk elé, nem kell attól félnünk, hogy ránk esteledik. A hétvégi, kiülős partikon, piknikeken is tovább élvezhetjük a pokrócra kitelepülést. Egyszóval: többet élhetünk. Most erre ráadásul az egyéb feltételek is adottak. Emlékszem, volt olyan június, amikor ballonkabátban, sálban, esernyővel indulhattunk csak neki a városnak. De ez most igazi nyár, napfordulóval, csillagászati évszakhatárral. Talán ezeken a hosszú napokon arra is több időnk jut, hogy a másikra is odafigyeljünk. Aki mellettünk utazik a buszon, aki a gyermekünkkel együtt játszik a homokozóban, főleg pedig azokra, akikkel gyakran találkozunk, de kevés időt töltünk együtt. A melegtől, a fénytől, a sok mozgástól és gyümölcstől ilyenkor egy kicsit fittebbek vagyunk – legyünk azok lelkiekben is!