Autó helyett biga vagy bőrsaru

Igen ám, de közben balról érkezett – persze nem ötvennel – egy sárga sport autó, benne kigyúrt, napszemüveges fiatalember, aki összes izma minden erejével ráfeküdt a dudára, aztán a fékre, majd miután felszabadult az egyik karja, hadonászva mutogatott a megszeppent tanuló vezetőnek. Nos, nem lettem volna a T betűs autó kormánya mögött ülő lány helyében.

Egy biztos: aki ebben a pár napban tanuló vezetőt visz a szombathelyi utcákra, az bátor ember. Mondjuk, az is, aki egyáltalán autóba ül. Lezárt utcák, szalaggal elzárt parkolóhelyek nehezítik a közlekedést és a parkolást. Karnevál ide vagy oda, néhány száz méterre a belvárostól lázas munka folyik: parkolóhelyeket festő munkások borzolják az autósok idegeit. A környéken élők és dolgozók közben fejcsóválva nézik, hogy egy-egy szakaszon, ahol az eddigi halszálkás módszerrel hat-nyolc autós tudott parkolni, most – az úttesttel párhuzamosan – jó, ha három jármű elfér. A Széll Kálmán utca utolsó szakaszán táblaerdő virít: van olyan oszlop, amelyikre két Megállni tilos tábla is jutott, gondolom, „biztos, ami biztos” alapon. Szerintem az teszi jól, aki erre a pár napra elfelejti a városi autózást, és bigára cseréli a járgányát, vagy egy kényelmes bőrsaruban próbál eljutni A-ból B-be. Aztán a jövő héten visszafoglalhatjuk a belvárosi utcákat és a maradék parkolóhelyeket.