ManoPauza

2018.06.23. 08:00

„Autoimmun anya vagyok”

Autoimmun anya vagyok, pár évvel ezelőtt sikerült diagnosztizálni a betegségemet.

Kovács Nóra

Nem volt egyszerű, de egy agyvízvétel után megjött az egyértelmű eredmény. Remek orvosaim vannak, nélkülük már lehet, hogy a mozgás is nehezen menne. Érdekes az egészben az, hogy alapvetően egészségesnek érzem magam, és látszólag semmi bajom, hiszen a betegséggel járó zsibbadásokat csak én érzem. Sosem zavart ez különösebben. Inkább az orvosaim reakciója aggasztott, no meg a kezelés, amit erre javasoltak. Pedig az én választásom volt, a terápiaként még felmerülő szteroid helyett. Plazmaferezist kapok, bizonyos időszakonként, amikor is két vastag tűvel a karomban töltök el másfél-két órát. Ez már évek óta így van, kivéve a terhességem alatt, mert akkor a magzatra gyakorolt ismeretlen hatása miatt nem kaptam. Ráadásul a terhesség általában visszaszorítja az autoimmun betegségeket, hiszen az immunrendszer a baba miatt nem támad annyira. Kislányom akkor védett meg először a puszta létezésével. Amióta megszületett – ahogyan az várható volt –, rosszabbodtak az eredményeim, és újra el kellett kezdenem a kezeléseket, amiket valószínűleg életem végéig kapnom kell, mert nem gyógyítható a betegségem. A ferezissel jól szinten tartható, illetve lassítható a folyamat. Amikor bent vagyok a kórházban, sokszor érzek bűntudatot amiatt, hogy az én gyerekem beteg anyát kapott. Aztán jön a következő gondolat: hálás lehetek, hogy ő van. Így mindennel együtt. Hinni akarok abban, hogy a különböző „csomagokat” nem véletlenül kapjuk az életben. Furcsa paradoxon: a betegségem ébresztett rá arra, mennyi mindenért adhatok hálát. És amikor a kezelések napjának reggelén a kislányom felébred és rám mosolyog tudom, hogy végig fogom csinálni. Mert az anyukája lehetek, és ez olyan erő, amely mindennél többet ad.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!