Az autósok a zebrákra hajtanak

A múltkor végignéztem egy férfit, ahogy percekig araszolgatott előre-hátra, majd amikor már az autó hátulja rálógott a fehér csíkra, kiszállt, elégedetten hátranézett, talán csettintett is egyet, és mint aki jól végezte dolgát, beballagott a házba.

A napokban egy kisbusz sofőrje tette ugyanezt: neki is erősen kellett koncentrálnia, nehogy véletlenül, zsigerből megtartsa a KRESZ-ben előírt ötméteres távolságot. Előre fél méter, aztán hátra másfél, és a végén neki is sikerült rátolatni a gyalogátkelőre. Ő is elégedetten szállt ki, bizonyára jól is aludhatott, hiszen még másnap reggel is ott állt a kisbusz a zebrán.

De a fotógyűjteményemben nem csak zebrás képek vannak: a kapuk előtti autókijárókra szorosan „rátapadó” autók fotóiból is komoly sorazattal büszkélkedhetek.

Nagyobb bajom, bosszúságom ne legyen, mondhatják most, és igazuk van. Hiszen eddig még egyetlen, a zebrán parkoló autó mögül gyanútlanul lelépő gyalogost sem gázoltak el a házunk előtt, és az udvarról kihajtó, közben az út mentén parkoló autóktól semmit nem látó sofőrök is megúszták a csattanást. Eddig. Én mindenesetre megnyugodnék, ha néhanapján a kertvárosi utcákban is látnék egy-egy intézkedő közlekedési rendőrt.