Család születik

Persze szerencsénk volt; nem volt hasfájós, és láthatóan jó idegrendszerrel áldotta meg az ég. Én vásárolgattam anyukámmal, kispapa otthon az újszülöttel. Se egy riadt telefon, se egy halvány gyomorgörcs, hogy nekem már otthon kellene lennem. Emlékszem, milyen büszkén pillantottam az autó napellenzőjének tükrébe hazafelé menet: „Van egy lányom.” Hangosan ki is kellett mondanom: „Van egy lányom!” Hihetetlen jó érzés volt az is, hogy a létezése nem volt egyenlő azzal, hogy „önkéntes száműzetésbe” kell vonulnom. Ezért külön hálás voltam neki, és ettől, ha lehet, még jobban szerettem.

Kicsit féltem ettől

Aztán anyukámnak haza kellett utaznia a tőlünk több mint kétszáz kilométerre lévő otthonába. Kicsit féltem ettől. Eszembe jutott, amit egy ismerősöm mondott, amikor gyermeke született: eleinte nem mert vele kettesben maradni. Ezt akkor mesélte, amikor még terhes voltam, és túlzásnak éreztem ezt a félelmet, de amikor anyu elment, és itt maradtunk hárman, tényleg kicsit magunkra maradtunk. Most mi lesz? Mi lesz, ha valamit nem jól csinálok, ha fáj valamije, ha sír? És persze, hát persze, hogy anyu már a vonaton robogott hazafelé, amikor kislányom szoptatás közben bukott egy jókorát, mire én riadtan fordítottam hasra, hogy kiköhögje magát, miközben apának kiabáltam, hogy „Úristen, megfullad a gyerek!” De nem fulladt meg. Az első ijedtség után rögtön hívtam anyut: „Akkorát bukott a baba, hogy majdnem megfulladt.” Mire persze anyám a maga higgadtságával közölte, hogy nem fog megfulladni. Fordítsam hasra, ütögessem a hátát és etetés után büfiztessem meg. Ennyi? Igen. Egy kedves barátném később az ilyen jellegű félelmeimre adott egy jó tanácsot: „Hidd el, hogy ők élni akarnak.” Igen. Ez megnyugtató volt és hihető. A másik jó tanácsot anyukám adta: „Az a fontos, hogy szeresd. Akkor nem lesz semmi baj. Mindent jól fogsz csinálni.” Úgyhogy kedves leendő anyák, ne aggódjatok! Bízzatok a babáitokban és az életösztönükben! És abban, hogy ha szeretitek, nagy baj nem érhet egyikőtöket sem. Nekem ez volt az első hetek leckéje.