Egy hétig tart ki a remény

Ahhoz persze, hogy reális esélyünk legyen bankot robbantani, persze igen, de ahhoz, hogy egy hétre megváltsuk a jegyünket reményfalvára, nem az. Minimális befektetés a legnagyobb álomért. És hát ki ne került volna már olyan helyzetbe, hogy arra gondolt, oké ez így most elég kilátástalan, de ha szombaton nyerek, akkor minden rendben lesz. Egy albérletben hónapokig hittem ebben, az pedig, hogy a főbérlőm türelmetlen alak volt, nem az én hibám. Van, aki állandó számokkal játszik, ami egyrészt borzasztó amatőr hozzáállás, másrészt iszonyú veszélyes. Veszélyes, mert úgy nyugodtan aludni, hogy elfelejtettük föladni a szelvényt, nyilvánvaló, hogy nem lehet. Amatőr, mert, aki állandó számokkal játszik, az nem tesz mást, mint a csaknem 44 millió variációs lehetőségből előre kiválaszt egyet, és azt várja, hogy éppen az legyen a nyerő kombináció, miközben a játék történetében összesen alig volt több háromezer húzásnál. Igaz, egy időben én is próbáltam a szerencsémen alakítani. Végigböngésztem az összes addigi sorsolást és megkaptam, melyik az öt leggyakrabban és melyik az öt legritkábban kihúzott szám, majd mindkét számsort megjátszottam. Nem jött be, na. Miután a tudománnyal nem sokra jutottam, mostanában hagyom, hogy a kezemet a gondviselés vezesse. Formákban gondolkodom, mintha csak egy csillagképet kellene megrajzolni, és törekszem a legfurább számokat választani, mint amilyen a 37, meg a 61. Még véletlenül sem ikszelem be a normális számokat, mint az 5, meg a 21, mert hát az ugyebár nagyon amatőr dolog volna. A barátokban csalódhatunk, a családtagok elfelejthetnek, de a bizsergető érzést, a jobb élet ígéretét csak ez az egyvalami tudja hétről hétre megbízhatóan nyújtani.