Ezt biztosan nem teszik ki az (egyetlen nyitva lévő) ablakba

Hiszen míg mondjuk a kormány-ablakokban tényleg egy helyen – és viszonylag gyorsan – számos ügyünket elintézhetjük, addig máshol egy két-három perces dolog miatt is hosszasan kell időznünk.

A minap az egyik bankfiókban bizonytalanodtam el: lehet, hogy náluk azt jelenti az egyablakos ügyintézés, hogy a tizenhárom ablakból csak egynél (na jó: kettőnél) fogadják az ügyfeleket? És persze pont az én ügyemben illetékes személy nincs a helyén, így – hiába csak egyetlen ember van előttem – végül mindenki előbb sorra kerül, mint én.

De hivatalban is gyökerezett már földbe a lábam, miközben forgattam a sorszámos cédulámat, hátha apró betűkkel elrejtették rajta, hogy egy színházi előadást, egy jó kis komédiát (vagy tragédiát?) is kapok bónuszként az amúgy pár perc alatt kinyomtatható kártyám mellé. Hárman néztük és hallgattuk az előadást: először az (egyetlen nyitva lévő) ablaknál álló ügyfél mesélte el az ügyintézőnek, hogy nyugdíj mellett is dolgozik, most éppen egy főorvos magánrendelőjében takarít, és a professzor úr nagggyon de nagggyon meg van vele elégedve. Ahogy ő is a saját fiával, aki negyvenévesen végre elköltözött otthonról. A második felvonásban aztán megtudtuk, hogy az ügyintéző is nemrég költözött, városból falura, szép nagy házba, és ha közelebb mentünk volna az (egyetlen nyitva lévő) ablakhoz, akkor biztosan mi is megcsodálhattuk volna a kertjét, amit az okostelefonján mutogatott az ügyfélnek. De mi nem mentünk közelebb, pontosabban csak egyikünk, ám ő sem a kertre volt kíváncsi. Megkocogtatta az (egyetlen nyitva lévő) ablak üvegét, és udvariasan megkérdezte az ügyintézőtől, nem zavarja-e, hogy mi is ott vagyunk...

E dramaturgiailag fontos jelenet után felgyorsultak az események, és hogy, hogy nem, tíz perc alatt mindhármunk ügyével végzett a csacsogó hölgy. Mi pedig naggyon de naggyon elégedettek voltunk....