Félkilónként koccintás! – Jubiláló életmódváltás

Amikor itt-ott szóba kerül, hogy néhány esztendővel ezelőtt jelentős súlyfeleslegtől szabadultam meg, sokan faggatnak arról, hogy mi a titkom. Mivel már évek óta stabilan tartom az elért eredményt, sőt folyamatosan formálódom pozitív irányba, van némi tapasztalatom a témában. Nem tudom, hogy jó hír-e vagy sem, de nincs új a nap alatt. A titkom egy cseppet sem rejtélyes. Mindennek az alfája és az ómegája, hogy milyen célt tűzünk ki magunk elé.

Negyven kiló plusszal nem a mai alakom lebegett az elmém vetítővásznán – mint elérhetőnek vélt álom. Az ugyanis akkor és ott megközelíthetetlennek tűnt. Bármennyire is viccesen hangzik, minden alkalommal, amikor fél kilóval kevesebbet mutatott a mérleg: ünnepeltem. Nem rendeztem állófogadást és sátras lagzit, de gondolatban megveregettem a vállamat. Ez a módszer az élet minden területén nyerő. Önmagunkhoz mérten kell fejlődnünk, haladnunk, változnunk.

Akadt, aki állítása szerint fél év alatt ledobta jelentős túlsúlyát, miközben izmossá, tónusossá vált. Nem tisztem pálcát törni a kijelentés igazságtartalma felett, de nem is érzek rá késztetést. Örülök a mások sikereinek, de a magam útját apró lépésekkel járom, s minden parányi pozitív változást úgy ünneplek meg, mintha éppen most szakítanám át a célszalagot. Ez azóta is igaz mindenre, amibe belekezdek. A minimális, de rendszeres megerősítések és a folyamatos lendület kifogyhatatlan erő birtokosaivá tehetnek minket.