Jó reggelt, Vas megye!

Ezen a nyomvonalon halad tovább a Kao Hszing-csien, amikor megírja A buszmegállót: a kínai dráma szereplőit a tömegközlekedés csillapíthatatlan vágya hozza össze az előbb-utóbb menthetetlenül abszurdba forduló várakozásban. A Pál Utcai Fiúk zenekar aztán úgy csavar egyet a történeten, hogy „mondd, mi történne, ha egyszer, csak egyszer, egyszer az életben nem szállnék fel”. Itt villamosról van szó, de lételméleti szempontból ez most mellékes. Szombathelyen pillanatnyilag nem jár villamos, a reggeli buszmegálló-élmény azonban menetrendszerűen megérkezik. A várakozásnak pedig újabb távlatokat nyit, ha a járat a kanyarban föltűnik, biztató fényekkel közeledik; aztán a megállóban még csak nem is lassít.