Terka-sztorik

2018.06.30. 15:00

Kecskék a hídon vagy emberek? Ez itt a kérdés

Megtanultuk az iskolában, az állatmesék mindig nagy emberi igazságokat tartalmaznak.

Tersztyánszky Krisztina

Két kicsi kecske Fotó: Pixabay

Nap mint nap eszünkbe jut valamelyikük: a róka, aki kiénekelte a holló szájából a sajtot, vagy a róka és a gólya, akik meghívták ugyan egymást ebédre, de egyik sem tudott enni a másik edényéből. Mostanában a városban közlekedve gyakran a két kis kecske története jut eszembe. Keskeny volt a híd, egyikük sem akart visszafordulni, s végül mind a ketten beestek a folyóba.

Két kicsi kecske Fotó: Pixabay

Azért jut reggelente eszembe ez a történet, mert Szombathelyen van jó néhány olyan utca, ahol kétirányú forgalmat engedélyeznek a szabályok, ugyanakkor kényszerűségből mind a két oldalon parkolnak is az autók. A Welther Károly utca vagy a Kisfaludy utca egyes szakaszai nagyon jó példák erre, de így van sok helyen másutt is. Az ember azért drukkol, hogy amíg áthalad az adott szakaszon, ne jöjjön szembe senki. Ha pedig mégis, akkor kénytelen az egyik félreállni. Ilyenkor mindig jó érzéssel tölt el, ha a szembejövő félrehúzódik egy kapubejárónál és megvár, vagy ha én húzódom le és a szemből jövő megköszöni. Az emberi együttélésnek ezek normális, jóleső apró gesztusai. Hiszen emberek vagyunk és nem kecskék, akik a szarvukkal kommunikálnak és lelökik egymást a hídról. Ettől senki nem ér a céljához később. Attól viszont már lehet, hogy igen, ha egyik-másik autóstársunk inkább a mesebeli állatkához közelít a gondolkodásmódjában. Például, ahol már amúgy is szűk a hely, úgy áll be a párhuzamos parkolóba, ferdén, hogy a hátulja vagy egy métert belóg a közlekedési sávba. Vagy ott, ahol mindenki az út egyik oldalán parkol, csak azért is megáll a másik oldalon, alig hagyva helyet az elhaladó autóknak. Az ilyen embert (kecskét?) soha nem értettem meg: ha olyan helyen áll meg, ahol másokat akadályoz, a saját kocsiját is veszélyezteti. Ha én esetleg lehúzom miatta az autómat, akkor lehúzom az övét is. Vagy ő arra számít, hogy a többiek majd nem mennek arra, vagy addig várnak ott, amíg méltóztatik arrébb fáradni? Nem, kedves ismeretlenek, ha kecskék nem is, azért birkák sem vagyunk. Mindenki szeretne eljutni előbb, utóbb oda, ahova elindult, és lehetőleg ép autóval és normál vérnyomással. És ez könnyebben megy akkor, ha mindannyian engedünk egy kicsit és nem fejjel megyünk falnak, vagy épp a másiknak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!