Ki a példaképed?

Régóta tudom, hogy az ő útját szeretném járni. Soha nem irányított tudatosan, nem ösztönzött követésre, de a cselekedetei többet mondanak minden buzdító szónál. A reakciói, az elképzelései visszaköszönnek a megnyilvánulásaimban, és ez örömmel tölt el.

Számtalanszor hallom azt, hogy példamutató a dolgokhoz való hozzáállásom, vagy éppen a betegséggel kapcsolatos stratégiám. A célom mégsem az, hogy példát mutassak. Nem érzem rá magam alkalmasnak. Nem vagyok sem különleges, sem egyedi, sem kimagaslóan jó ember. Ez nem álszerénység ez, pusztán az igazság.

Viszont úgy hiszem, hogy bárkiből lehet tökéletes példakép önmaga – és ennek köszönhetően a világ – számára. Erre próbálok rámutatni a soraimon keresztül, és ezt igyekszem erősíteni a személyes találkozások alkalmával is. Bennünk rejlik a talizmán, bennünk található a túlélés kulcsa, bennünk van a titok. Csak arra vár, hogy felfedezzük. Pontosabban arra várunk, hogy megismerjük önmagunkat. Hogy elfogadjuk a hibáinkat, hogy elengedjük a sérelmeinket, hogy tiszta valójában megtapasztaljuk a szeretetet.

Amíg ezeket nem tesszük meg a saját portánkon, addig hiába söprögetünk a küszöbön kívül: belül minden sötét, és koszos marad. Aki nincs magával kibékülve, nem tud békét nyújtani a környezetének. Aki azonban harmóniát teremt szívében-lelkében, annak nem kell példát statuálnia, mert egyszerűen a puszta létezése beszédessé, követendővé válik.

Így lehet felismerni a valódi példaképeket: nem tesznek semmi különlegeset, nem prédikálnak vagy térítenek, csupán telve szeretettel, tisztelettel és alázattal élnek.

A kiemelt kép illusztráció. Forrás: pixabay