Körömpörkölt - A matematika biztonságot ad

Ha valami csak úgy történik, épkézláb magyarázat nélkül, végem van. Ezért félek a pszichopatáktól, a szellemektől, a bohócoktól és a művészektől is, mert kiszámíthatatlanok. Cselekedeteik sokszor logikátlanok és érthetetlenek, még szerencse, hogy az orvosok, a szellemvadászok, a gyerekek és a műértők el tudnak igazodni rajtuk. Igazán kibékülve csak azzal vagyok, amire kézzelfogható bizonyíték van. Éppen ezért ha megnyugvást keresek, nem a kiszámíthatatlan természetbe megyek, hanem Obádovics Matematika című könyvét emelem le a polcról.

Ugyan egy szó nem sok, annyit sem értek belőle, hiszen a könyv bonyolult egyenletekkel, grafikonokkal, rejtélyes számsorokkal van tele, a számok rideg világa mégis megnyugtat. Itt nem fordulhat elő semmilyen meglepetés, a legbonyolultabb képlet végén is tudom, pontosan az a végeredmény vár, mint ami egyedül lehetséges, semmi más nem jöhet szóba. Hányszor képzeltem el a randijaimat percről percre, megannyi végkimenetelt fejben végigjátszva, hogy majd ha a már elképzelt egyik variáns bekövetkezik, ne érjen váratlanul.

Mindannyiszor megcsalt az élet: ha azt hittem, vicces leszek, unalmasan hangzottak a mondataim, ha azt hittem, nyeregben vagyok, lógó orral koslattam haza. A matematikában nincsenek meglepetések, csakis tények vannak, rend és fegyelem. Ha nem lennék ilyen tökkelütött, matematikus lennék.

Csakhogy az vagyok, de még így is kiszúrtam, hogy egy olyan szilárd tényeken alapuló tudományon is vannak repedések, mint a matek. Ezek a prímszámok. A csak eggyel és önmagukkal osztható számok halmazától mindig tartottam, a velük foglalkozó fejezetet átlapoztam, gondolni sem nagyon szerettem rájuk. Hogy miért? Mert kiszámíthatatlanok. Először is: senki sem tudja, hányan vannak. Azt gyanítják, végtelen sokan, ennek ellenére keresik a legnagyobbat. Most ott tartanak, hogy találtak egy számot, ami cirka 22 millió számjegyből áll.

Ami azonban még ennél is ijesztőbb: nincsen logika abban, ahogy a prímszámok követik egymást. Mintha csak véletlenszerűen bukkannának fel a számok között. Ijesztő. Csakhogy nemrégiben kiderült, hogy mégis van remény a magamfajta félősöknek. A Stanford egyetem két kutatója rájött arra, amire sok száz évig senki, hogy bizony igencsak kicsi az esélye annak, hogy két egymást követő prímszám ugyanarra a számjegyre végződjön.

Olyan, mintha a prímszám utolsó számjegye taszítaná a következő prímszám utolsó számjegyét. Tegnap megtörtént az, amire évtizedek óta nem volt példa: nem ugrottam át a prímszámos oldalakat, ugyan megszámlálhatatlanul sokan vannak, de már ismertem őket, nem félek tőlük.