Kritizálni mindenki tud, de csak keveseknek áll jól

Ha így volna, akkor egyrészt mihez kezdenének a kritikusok, másrészt nyilvánvaló, hogy nem kell tudni kiénekelni ahhoz nyolc oktávot, hogy feltűnjön, másnak sem megy. Sőt, énekelni sem kell tudni ahhoz, hogy a fals hangokra kíméletlenül lecsapjunk. Hanem azért én is úgy vagyok vele, hogy mégiscsak jobban hangzik a kritika annak a szájából, aki ért is ahhoz, amit éppen savaz. Vannak azonban Szent tehenek, akikről képtelenségnek tűnik csúnyát mondani. A 84 éves Quincy Jones a múlt héten a Vulture magazinnak adott interjújában minden tabut ledöntött.

Ha valakinek esetleg nem ugrana be elsőre, hogy ki az a jó öreg Quincy Jones: zenei producer, zeneszerző, trombitás. 79-szer jelölték Grammy-díjra, amit soha senki nem tudott még utána csinálni, ráadásul ő 27-szer meg is kapta a díjat. Pályafutása során összesen hatszor jelölték Oscarra, amiből ötven évvel ezelőtt egyet díjra is váltott. Michael Jackson 110 millió példányban elkelt Thriller című albumának producereként, és a We Are the World című dal producereként és karmestereként vált világszerte ismertté. Szóval őt kérdezték erről, arról, zenéről, világról.

Annak ellenére, hogy a Beatles volt a popzene legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, több mint 1,3 milliárd eladott lemezzel és 27 listavezető dallal, Quincy Jones szerint ők voltak a legrosszabb zenészek, akikkel valaha is találkozott. Paul McCartney a legrosszabb basszusgitáros, de a dobos, Ringo Star még nála is bénább. Egy alkalommal, miután három órán keresztül képtelen volt feljátszani a részét, elküldték kajálni és egy jazzdobossal 15 perc alatt felvették az egészet. Mikor Ringo visszajött, megjegyezte, hogy nem is lett rossz. Michael Jackson pedig nem csak zsugori volt a munkatársaival, de lopott is, például Donna Summertől a Billie Jeanhez.

Van persze olyan is, akit dicsért, de az már nem olyan izgalmas. Az viszont egészen szürreális és vicces, ahogyan kiosztja azokat, akikről mindenki csak a legnagyobb tisztelettel, lehalkított hangon mert beszélni eddig. Az ember ráadásul hajlamos is hinni Quincy Jones-nak. Azóta totál Donna Summeresnek hallom Jackót, a Beatles dalaiban meg mintha szétesne a ritmus.