Majdnem tragédiát okozott az emberi gyarlóság az M86-oson

Sárvárról utaztunk Szombathelyre az M86-os gyorsforgalmi úton. Késő délután fél hat lehetett. Szürkület. Félhomályban amúgy sem szeretek annyira vezetni, de ez még csak hagyján a történtekhez képest.

Akinek jogosítványa van és viszonylag sokat vezet, ismeri a közutas etikát: sávot váltunk, udvariasan beengedünk, vészvillogóval megköszönjünk. Traffipax esetén – pláne ha nem sokkolódtunk, hogy mi bizony belehajtottunk a háromlábú „közellenségbe” – egy rövid reflektorvillantással hívjuk fel a szembejövő gyanútlan sofőr figyelmét, hogy lassítson. Sorolhatnám a közlekedési etikai kódex íratlan szabályait, inkább folytatom a történetet, ami nem hogy etikátlan volt, de egyenesen közveszélyes.

Tudjuk, megvannak az úgynevezett „országutak királyai”, akik nem győzik bizonyítani lehengerlő vagy feltuningolt autójuk istenadta csodáit. Teszem azt a kipufogó félelmetes hangja, lesötétített ablaküveg, óriási sebesség és még taglalhatnám az utak figyelemfelkeltő jelenségeit.

Egy hasonló „csillaggal” találkoztunk szombat este.

Szépen szabályosan haladtunk A pontból B pont felé. Nem siettünk, a sebességet betartva haladtunk, amikor is beértünk egy alig 80-90 km/órával utazó nyugdíjas kocsicsapatot, akik szépen komótosan, üzemanyag-spórolósan tartottak úti céljuk irányába.

Index ki, előzés megkezd. Körülbelül négy autó volt, amit szerettünk volna magunk mögött tudni. Amikor már a második kocsi mellett tartottunk, hirtelen szinte a semmiből megjelent mögöttünk egy német márkajelzésű nagy teljesítményű sötét színű presztízsautó. Elkezdett villogtatni, dudálni, majd felkapcsolt reflektorral hozta tudomásunkra, hogy mi most azonnal adjunk neki utat.

Persze nem tágítottunk – bár a nagy fény kivakította a szemünk – befejeztük az előzést a türelmetlen, idegesnek tűnő sofőr akarata ellenére.

A bosszú majdnem tragédiába torkollt

Miután befejeztük a kocsisor előzését, utat adtunk a sötét lovasnak, aki elégtételt akart venni a szabályosan haladó autóson és utasain, azaz rajtunk.

Bosszút esküdött, és amikor mellénk ért, felvette a tempónkat, s haladt mellettünk. Akciófilmbe illő jelenet volt, nem tudtam, mi fog történni, igyekeztem nem tudomást venni róla, hiszen mi történhet? Semmi!

Én naiv. A gyorshajtó útitársa lehúzta az anyósülés ablakát és egy almával vagy almacsutkával megdobta a kocsinkat. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen elrántottam a kormányt és egy pillanaton és az erős lélekjelenlétemen múlt, hogy ne sodródjak le így 110 km/órával az útról.

Persze a rendszámot meg sem tudtuk jegyezni, hiszen egy pillanat alatt elhúzott a mi etikátlan „támadónk”.

Az eset után még órákig azon töprengtem, vajon mi történik, ha egy ilyen gyarló sofőr miatt két élet kihuny? Hogy számol el a lelkiismeretével? Vagy ennyire lelketlen lenne?

Mindenesetre vigyázzunk egymásra az utakon!

Ha hasonlót tapasztaltok, írjatok nekünk a [email protected]!