Vakvagány

2019.03.20. 07:00

Minden vég egy új kezdet

Március 20. kétségtelenül jelentős dátum az életemben.

Horváth Nikoletta

Fotó: pixabay.com

2012-ben ezen a napon kezdődött meg a művesekezelésem, ami azóta is tart. Hetente háromszor négy óra, korlátok közé szorító diéta, alkalmanként két szúrás. Ezt a statisztikát több mint kétszázan ismerjük: testközelből. Néhány évtizeddel ezelőtt ha leálltak volna a veséim, akkor legfeljebb a búcsúzásra maradt volna időm, mert még nem létezett a dialízis, ami bár kötöttségnek tűnik, valójában újabb és újabb lehetőség – az életre. A feldolgozás folyamata persze nem egy hétig és nem is egy évig tartott. Sokáig úgy éreztem, hogy nem fog menni, és maga alá gyűr a kétségbeesés. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, megbékéltem a sorsommal, és elkezdtem úgy figyelni azt a kétnaponta rám váró összesen öt órát, mint ajándékot. Lehetőséget az olvasásra, kikapcsolódásra. Néhány éve már nincsen bennem dilemma, csupán csendes hála azért, hogy a dialízisnek, a nővéreknek, orvosoknak köszönhetően élhetek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!