Vakvagány

2020.02.12. 07:00

Nagymamám halhatatlan tanítása

Nincsen semmi, ami túl forró, jeges, vagy fájdalmas lenne, ha a szeretett lényről van szó.

Horváth Nikoletta

Fotó: Pixabay

Huszonkét évvel ezelőtt angyalbőrbe bújt nagyimnak ez volt az egyik legfontosabb tanítása. Madármama módjára etette meg velem a piacon vásárolt hatalmas, papírba csavart lángost. Minden egyes lecsippentett falatot megfújt, majd amikor már ehetőnek ítélte, átnyújtotta.

Egy alkalommal addig erősködtem, míg megengedte, hogy egy pillanatra a markomba zárjam az egészet. Majdnem kiesett az ujjaim közül, mert elviselhetetlenül forrónak bizonyult. Ám az ő arcán csak mosoly csillogott.

Ha a legnagyobb hidegben kikívánkoztam a játszótérre, akkor velem együtt öltözött be eszkimómaskarába, s míg én élveztem a hópelyhek táncát, ő egyik lábáról a másikra állva figyelt, s jelét sem mutatta annak, hogy átfagyott. A konyhában nem hatotta meg a forró víz, a gőz, azzal foglalkozott, hogy ami a keze nyomán megszületett, örömöt szerezzen.

Mama konkrét szóval sohasem oktatott, a lényemben fényként ragyog az a szeretetláng, amelyet ő gyújtott meg bennem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!