Rukkola

2017.09.29. 06:30

Rukkola- Csak semmi pánik, mi is leszünk még fiatalok

– Ti is a nagyiszolgálattól jöttetek? – kérdezte a mellettem ülő hatvanas hölgy a repülőgépen. – Nem – motyogtam zavartan és talán azt is elrebegtem, hogy melyik iroda szervezte az utunkat.

Nagy Ildikó

A gépen aztán volt másfél órám, hogy elgondolkodjak ezen a nagyiságon. Utána meg egy egész hetem. A nyaraláson ugyanis többször összefutottunk a nagyiszolgálat vidám csapatával. Például egy vacsoraesten, ahol az elfogyasztott négy fogás után rázendített a zenekar. Nem hittünk a szemünknek. A hatvanas-hetvenes éveikben járó nők és férfiak ugyanis húszéveseket megszégyenítő lendülettel pattantak fel az asztaloktól és megrohamozták a táncparkettet. Az egyik férfi a botját is hátrahagyta: az asztalunkhoz támasztotta és megkért minket, hogy vigyázzunk rá, amíg ő táncol. Mi, negyvenesek, ötvenesek tovább kortyolgattuk a jóféle vörösbort és türelmesen, ásítozva vártuk, hogy a „fiatalok” kiszórakozzák magukat.

A minap az egyik áruház kasszájánál egy hetvenes éveiben járó férfi állt előttem. Kenyér, felvágott, sajt, négy joghurt, három halkonzerv – már majdnem mindent felpakolt a szalagra, amikor váratlanul visszalépett, eltűnt a sorok között, majd visszatért, kezében egy cserép lepkeorchideával. – Lila, pont mint a dalban – kacsintott a húszéves pénztárosra, aki szerintem ugyanarra gondolt, mint mi, a sorban álló nők valamennyien: jó lehet annak az asszonynak, aki ezt a virágot kapja. Meg arra, hogy nem kell pánikolni az idő múlása miatt, hiszen mi is leszünk még fiatalok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!