Vakvagány

2017.11.10. 12:00

Ütött az óra!

Vajon hányszor elégedetlenkedünk azon, hogy ismerősünknek, barátunknak, vagy éppen szerettünknek nincs (szerintünk) elegendő ideje ránk? Hányszor dorgáltunk meg másokat azért, mert siettek a dolgukra, rohantak a munkába, s nem értek rá?

Horváth Nikoletta

A morgásunkat jogosnak érezzük. Nem szabad mindig lótni-futni- hajtogatjuk, ezzel alátámasztva elképzelésünket. S becsülettel számoljuk – és számon tartjuk – a ránk szánt perceket.

Az igaz, hogy a féktelen száguldás sehova sem vezet. Az is kétségtelen, hogy ha nem intünk olykor-olykor önként stopot, akkor az élet állít meg minket, s utóbbi esetben általában nem nyeri el tetszésünket a sors írta forgatókönyv. De az is tény, hogy vannak kötelezettségeink, feladataink, amelyeket el kell látnunk. A munka, a tanulás, az önkénteskedés (a sort folytathatnám napestig) mind-mind részei az egésznek, amit úgy hívunk: élet.

Vajon velünk nem fordult elő sohasem, hogy azon kaptuk magunkat: a hétfő után hirtelen ránk köszöntött a péntek?

Éppen ezért hálát kell adnunk. Ha eddig méltatlankodtunk azon, hogy túl kevés időt szánnak ránk szeretteink, barátaink, akkor itt az ideje, hogy változtassunk. De nem másokon, hanem saját magunkon!

Legyünk hálásak a lopott ötpercekért! Legyünk hálásak az internetes üzenetváltásokért, a telefonbeszélgetésekért! Legyünk hálásak a kapcsolatainkért, egymásért, és sohase legyünk türelmetlenek, elégedetlenek, telhetetlenek!

Ha megtanuljuk értékelni az apróságokat, akkor felfedezhetjük a valódi, mindennapi, mégsem mindennapos csodákat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!