Nyomtatott szó ereje

2018.11.10. 15:30

Letűnt idők híreinek nyomozója – levéltári kutatónak álltunk

Miről szóltak a hírek a századfordulón? Milyen bűnügyekre bukkanunk? Régi újságokat lapozgattunk a Vas Megyei Levéltárban: mit találunk levéltári kutatóként, ha van rá egy napunk.

Merklin Tímea

Kávé mellé börtöntörzskönyv. Szenvedélyes múltkutatóknak

Fotó: Feiszt György

Még nem sejlik, hogy mekkora tátott szájak a századfordulós lapok, ha kinyílnak, amikor féltett kincsekként tolja elém őket óvatosan dr. Melega Miklós levéltár-igazgató. Egyszerűen benyel a múlt, ha az ember olvasni kezd, hamar úgy érzi magát, mint letűnt idők híreinek nyomozója. Olyan a kutatás, mint az ópium, behúz a száz évvel ezelőtti életbe, és szárnyakat ad a fantáziának minden apró hírmorzsa, szürrealista képek állnak össze a mozaikokból. A lapok az életszemléletet és az újságírói attitűdöt is mutatják, mit tartottak egyáltalán hírnek, azt hogyan írták meg, a mai felfogás szerint talán egy kissé bulváros módon, de feltétlenül érdekesen, bepillantást engedve a közembernek oda, ahova a maga szemével nem lát.

A Szombathelyi Friss Újság 1902-es számainak bekötött kötetét véletlenszerűen nyitom ki. Széll Kálmán miniszterelnök rátóti kastélya elevenedik meg, ahol a helyiek elbeszélése szerint megállt miatta a vonat, pedig nem ott van a vasútállomás, elég volt integetnie a vezetőnek, és befékezte a mozdonyt. A lap megírta, amikor miniszterek érkeztek hozzá Budapestről, szalonkocsiban utaztak, Láng Lajos kereskedelmi miniszter társaságában még két államférfi foglalt helyet, Szombathelyen csatlakozott hozzájuk Ernuszt Kelemen főrendházi alelnök. Ha tovább robogtak volna, látták volna, hogy megkezdték Szentgotthárdon a kaszagyár építését. Hír volt, hogy a törvényszéki elnök Kőszegre utazott az ottani járásbíróság megvizsgálására, hogy lemondott pozíciójáról dr. Stegmüller Károly a szeminárium igazgatója, mert nagyprépost lett, hogy Brenner Tóbiás polgármester elnöklete alatt a városházán ülésezett a színházi választmány, hogy bámulatot keltett, amikor Krasznay Ferencz 1848-as honvéd őrnagyot a legdíszesebb gyászhintón vitték utolsó útjára, a díszkíséretet a szombathelyi gyalog-zászlóalj, és az ezredzenekar szolgáltatta.

Téma volt, hogy a felhőszakadás milyen károkat okozott, hogy merénylet történt féltékenységből. Fiszner László alsósági legény nem bírta elviselni, hogy akibe szerelmes volt, Király Etelka egy másik férfi felesége lett. Bosszún törte a fejét, és odajutott, hogy megöli őt, aztán öngyilkos lesz. Ezért egy hatlövetű forgópisztollyal beállított a lakásukra. Az asszonyt a konyhában találta. Etelka meglátta kezében a pisztolyt, segítségért kiállított. Berohant Varga Sándor helybeli lakos, és kicsavarta a támadó kezéből a fegyvert…

Feiszt György akkor lett lelkében is levéltáros, amikor rájött, csak két folyosóval kell odébb menni, és megvan a keresett irat
Fotó: Nagy Jácint

 

Időnként belátogat a kutatószobába valaki, kíváncsi, mit találtam, le ne maradjon a múltbéli csemegékről. Feiszt György levéltáros nyit be, arról beszélgetünk, hogy ha a merénylet sikerült volna, Fiszner László börtönbe került volna, folytatódhatna a kutatás azzal, hogy felütjük a korabeli börtöntörzskönyvet, milyen tényállást vett fel az ügyről a rendőrség, milyen büntetést kapott a féltékeny legény. Megmutatja a hatalmas, régi kötetet, amelynek böngészéséhez jelentős kéziratolvasási képesség is kell. Egy másik hírhez kapcsolódóan, megnézzük benne Németh János esetét, akit három rendbéli gyilkosság vádjával tartóztattak le Körmenden. A börtöntörzskönyvből kiderül, hogy Molnaszecsődön született, ott is lakott, megnősült, három gyermeket nevelt, tudott írni-olvasni, a katonai szolgálatnak eleget tett, magasabb iskolai végzettsége, testi vagy szellemi fogyatékossága nem volt. Vagyonosnak számított. A szóban forgó bűntény előtt egyéb kihágás miatt nem volt büntetve. Hogy mennyit kapott a három gyilkosságért, nem derül ki, hiányzik a kötet következő lapja.

De a levéltáros azt elmeséli, hogy fiatalon beteghordóként kezdte a felnőtt életet, nem szerette, hogy több műszakban kellett dolgozni, ezért egyműszakos állást keresett. Így került 1973-ban a levéltárba, ahol olyan feladatokat kapott, hogy keresse meg volt-e magyar utas 1912-ben a Titanic fedélzetén. Egy BM-körleveleket gyűjtő aktában megvolt a levél, amelyben a minisztérium jelentést kér a főszolgabíróktól, 1912 január és március között kinek adtak kivándorló útlevelet. Vas megye hét járásából jelentettek, volt három Hamburg, két Fiume, egy Trieszt, egy Genova… Ennek alapján Vas megyei utas nem volt. (De a harmadosztálynak nem volt utaslistája, több mint ezer ember fulladt a vízbe, akiknek a nevét sem tudjuk) Feiszt Györgyöt mindez szíven ütötte, elvarázsolta. Akkor lett lelkében is levéltáros – meséli –, amikor rábízták, hogy nézze meg, megvan-e Rákóczi Ferenc 1708-as sárospataki országgyűlésre szóló meghívója Vas megyében, és csak két folyosóval kellett odébb menni a levéltárban, hogy megtalálja. Negyven évet dolgozott a szakmában, és még nyugdíjazása után is folytatja a kutatásokat. Az a motivációja, hogy a levéltár rendkívül gazdag forrásanyagában egzakt módon utána lehet járni a dolgoknak. Még a rabok törzskönyve sem unalmas, mert az adatokból kirajzolódik az ember.

Kávé mellé börtöntörzskönyv. Szenvedélyes múltkutatóknak
Fotó: Feiszt György

Lapozgatom tovább a hírlapokat, az újságok fontos dokumentumai a korabeli történéseknek. „Csodás ereje van a nyomtatott szónak, midőn nyíltan kifejezi, amit a nagyközönség naponta érez és gondol ugyan, de csak titokban, avagy a legbizalmasabb körben mer szavakba önteni. Tetőpontját éri el az általános tetszés kivált akkor, midőn az őszinte szó tárgyilagos és igazságos kritikát gyakorol…” – elmélkedik a Szombathelyi Friss Újság egy keddi napon, miután vasárnapi – független, szabad gondolatokat megfogalmazó – vezércikkével megyeszerte elismerést vívott ki, magára haragította viszont a Vasvármegyét, amely azóta gáncsolta. Kikérte ezt magának a lap szerkesztője, Füredi Béla, és Hajsza alatt címmel közölte: mindez „épp oly távol áll a lovagiasság fogalmától, mint Makótól Jeruzsálem.”

A korabeli újságírás szerette az erős kifejezéseket, érzelemgazdag leírásokat, a kis és nagy szenzációkat, a magánéleti eseményeket. Hír volt, hogy a helybeli kir. posta- és távírdatiszt fia eljegyezte egy háztulajdonosnő leányát, hogy végelgyengülésben hunyt el Szombathely egyik legrégebbi polgára, aki egykor tekintélyes fűszerkereskedőként tetemes vagyonnal rendelkezett. Még azt is megírták, hogy a boldogult „hült tetemét a polgári gyámoldában” szentelték be, és onnan vitték ki a helybeli temetőbe örök nyugalomra. Téma volt a harcászati lövőgyakorlat, amit a császári és királyi 11. számú vadászzászlóalj és a soproni 18. számú honvéd gyalogezred tartott Kőszegen és Horvátzsidány környékén. A vadászzászlóalj gyakorlatán a szombathelyi 83. számú gyalogezredbeli zászlóalj is részt vett, és a célból Szombathelyről Kőszegre meneteltek.

A hírlapok a bulvársajtó lelkesedésével és szimatával vetették rá magukat azokra a történetekre is, amikor szerelmek szövődtek és szakadtak, az eljegyzés, házasságkötés mellett a tragikus végjátékok is bekerültek a hírek közé. Vitriol-merénylet a búcsún – írta szintén a Szombathelyi Friss Újság. A Körmend melletti Alsó-Berkiben volt mulatság egy vasárnap Az utolsó garashoz címzett vendéglőben, amikor velőtrázó sikoly vegyült a zsivajba. Vitriollal öntöttek le egy fiatalembert, az arcát érte a maró folyadék, és lángra kaptak a ruhái. A „merénylőnő” elmenekült. A neve nincs leírva, így nem tudjuk meg, elfogták-e, megkapta-e a büntetését. A levéltári kutatónak mindig ott van mazsola, ha egy sztoriban végignyomozható szálat talál. Akkor aztán fogja, viszi, fűzi, és nem ereszti, míg össze nem áll egy nagyobb, teljesebb történet, apró foszlányból rekonstruált, múltat feltáró értékes szövedék.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!