Mutatjuk, mitől érzik jól magukat a vasiak

Az egész országra, így Vas megyére is jellemző, hogy az alacsonyabb anyagi jólét miatt bepirosodó területek a jól lét térképen kizöldülnek az intenzívebb társadalmi élet miatt. Lelkileg jobban érzik magukat az emberek, ha átmehetnek a szomszédba segítségért, ahol számíthatnak egymásra, ahol közösen fogalmaznak meg célokat, ahol van mód együtt gondolkodni, és nem zárkóznak az internetmagányba. Ahol magasabb a jólét, jellemzőbb a bezárkózás, az elmagányosodás, kevésbé nyitottak egymásra.

Két hátrányos helyzetű térség van Vas megyében: Kemenesalja és a Hegyhát, de míg a hegyháti településeken a jól lét térkép kizöldül, ami piros volt a jólét térképen, a Kemenes vidékén kevésbé.

– Itt kiemelten fontos a közművelődési szakemberek szerepe, dolguk erősítsék a közösségi színtereket, szélesebbre nyissák a kapukat, az emberek figyelmét önmaguk értékeire és egymásra irányítsák – fogalmazott Éles Krisztina.

Megkérdeztünk egy kistelepülésen dolgozó szakembert, hogyan megy náluk a közösségépítés, miként lehet túllendülni a nehézségeken. Jákó Melinda Bőben működteti a közösségi színteret, 2014 óta van a szakmában.

– Bő 711 lelkes, elöregedő falu, de még jelen vannak a különböző korosztályok. Szeretném a fiatalokat bevonzani a közösségi életbe, azzal, hogy nekik és velük szervezek programokat, és ezáltal maradásra, betelepülésre motiválni őket – mondta Jákó Melinda.

– Idén elvégeztem a közművelődési és közönségkapcsolati szakember képzést, a záródolgozatomnak is ez volt a témája. A fő tendencia, hogy a fiatalok „elvárosiasodnak”, de a falusi életnek is sok előnye van, például a tiszta, friss levegő, olcsóbban lehet telkekhez, ingatlanokhoz jutni. Bő szerencsés, jó az infrastruktúrája, közel van Bükhöz, az osztrák határhoz, sokan járnak ki dolgozni, az ottani kultúra is átjön. Szeretném, ha a falu közösségi élete is érték lenne az itt élők számára.

Bőben mintaprogram az, hogy miként lehet aktivizálni az újonnan betelepülteket. Településfeltárás alapján, igény szerint adaptálják a közművelődési jó gyakorlatokat. Például a hétvégi gyereknap keretében olyan program is lesz, amely a betelepült osztrákok kultúráját ismerteti. Szeretnék integrálni őket, mert ez egy befogadó település. Jön korongozó, aki osztrák motívumokat is mutat, lesz információs pult, ahol háromnyelvű szolgáltatásként mutatják be, milyen osztrák ünnepek vannak, például az áldozócsütörtök május 30-án vagy az úrnapja június 20-án. Tiszteletben tartják az ő kultúrájukat, és bevonják őket az itt élőkébe.

– Bármilyen kicsike kezdeményezés indul a faluban, segítjük, támogatjuk, szeretnénk együtt tervezni. Májusban indult mintaprogram a Nemzeti Művelődési Intézet mentorálásával annak jegyében, hogy „gazdálkodjunk közösen a jövőnkkel”, indítsunk el egy fenntartható fejlődést, tárjuk fel a helyi értékeket. Már két találkozón vagyunk túl, a felvetett ötleteket közösen fogjuk megvalósítani. Fotókat, régi emlékeket, tárgyakat – horgolt, hímzett terítőket, falvédőket – keresünk, kiállítást rendezünk. Anyagot gyűjtünk a települési értéktárba – sorolta Jákó Melinda az aktuális tennivalókat.

Megfogalmazta: a mi-tudat – amiben mindenki egyenként is fontosnak érzi magát – közös célokkal, közös értékrend alapján alakul ki. Így lehet a helyben maradást generálni, illetve a korosztályok közötti párbeszéddel, ami betölti a köztük lévő űrt, így változik az életszemlélet.

– Mindenkire szükség van, idősekre, fiatalokra egyaránt. Legalább öt év kemény munka lesz a gyökerekhez való kötődés megerősítése, de nagyon szeretek ezzel foglalkozni, minden megmozdulás örömmel tölt el. Számíthatok, támaszkodhatok az óvodára, az iskolára, a nyugdíjasklubra és a húsz éve működő női énekkarra.