Legyen elismert örökség! – Fókuszban a magyar fazekasság, a természetesség megtestesítője

A felterjesztés elkészült, sőt, az első visszajelzésen is túl van már a terv: az UNESCO párizsi központjában elfogadták Magyarország pályázatát, hogy legyen a szellemi kulturális örökség része a magyar fazekasság – mondta dr. Csonka-Takács Eszter, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója.

Magyarország 2006-ban csat­lakozott az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött egyezményéhez. – Fontos, hogy minden ország, amely bekapcsolódott ebbe, feltérképezze a közösségi tudásokat, amelyek a mai napig élő hagyományként működnek – tájékoztatott az egyezményről dr. Csonka-Takács Eszter. Az UNESCO jegyzékében szerepelnek már magyarországi tételek: a mohácsi busójárás, a táncházmozgalom, a matyó népművészet, a népzenei örökség megőrzése Kodály-módszerrel, a solymászat, valamint tavaly óta a kékfestés.

Az igazgató emlékeztetett, hogy van „hazai lista” is: a ma­gyarországi szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékében szerepel a mezőtúri és a magyarszombatfai fazekasság is, ezekkel együtt pedig 35 örökség. Azért, hogy a magyar fazekasság az UNESCO listájára kerüljön, sokan dolgoztak, közülük három nevet emelt ki az igazgató. Az egyik Pusztai Zsolté, aki a mezőtúri fazekasmúzeum igazgatója, gyakorló fazekas, a másik Albert Attiláé, Magyarszombatfa polgármes­teréé, aki ugyancsak gyakorló fazekas. A harmadik pedig Pölös Andrea néprajzos-muzeológus, fa­zekas.

Alapos volt az előkészítés: például tízperces filmet forgattak, részben Magyarszombatfán. Fotódokumentáció és írásbeli beadványok is készültek, ez utóbbiak között voltak személyes hangú levelek, leiratok a mai fazekasközösségekből. – Meg kellett fogalmaznunk, hogy milyen ez a közösség, ki a fazekasság gyakorlója, ki a használója. Nem a történetiséget kellett elmesélni, hanem a mai funkciót – vázolta dr. Csonka-Takács Eszter a felterjesztésről. – Fontos, hogy ne termékekben gondolkodjunk, hanem a fazekasságra mint hagyományra, mint a természetesség megtestesítőjére – ismertette a szempontokat, amelyeket megfogalmaztak és összegeztek. Leírták, milyen a mai magyarországi fazekasközösség: az ország számos fazekasközpontja adta az alapot.

– Büszkék vagyunk arra, amit tudunk. Nem önző szándékkal szeretnénk, hanem nyomot hagyni – fogalmazott Albert Attila arról, miért szeretnék, hogy a magyar fazekasság az UNESCO szellemi kulturális örökség része legyen. Hogy az lesz-e, az majd 2020 novemberében derül ki. Az pedig, hogy mi mindenre büszkék a magyar fazekasok, holnap estig látható Magyarszombatfán, hiszen vásárral, gyakorlati bemutatókkal érkeztek a hétvégére az ország minden részéből. Tegnap emlékeztek is: Kresz Máriára, akinek idén van születése századik és halála harmincadik évfordulója, ő volt az, aki szívén viselte a magyar népi fazekasság sorsát.

A mestereknek tegnap kiállításuk nyílt a magyarszombatfai kultúrházban, a fazekas- és kerámiatermékek tárlata mögött pedig ezúttal Fekete Judit Éva grafikus tájképei, állatokat és mesebeli kastélyokat is mutató festményei láthatók még vasárnap estig.