Pölöskei Tamara lovasoktatónál jártunk Nagymizdón, akinek több mint száz tanítványa van

Öthektáros területen található a lovasudvar: van fedett épület és hatalmas bekerített karám is a szabad ég alatt, és persze tereplovaglásra is megvan a lehetőség a széles határban. Két kutya jön elő, amikor megérkezünk. Szeder, az apró termetű koromfekete eb a főnök, hiába sokkal nagyobb Meggi, a barátságos labrador. Hátul egy alpaka leskelődik az egyik karámból, mellette nem meszsze egy jó súlyban lévő sertés túrja a földet. Igazi állatfarm ez, de azért látszik, hogy a lovak a gazdaság urai. Gálya az egyik legnépszerűbb ló az udvarban, a nevét sokszor lehet hallani. Sokan tanulják vele és rajta az alapokat, mert megbízható, türelmes állat. Comico a házigazda, Tamara paripája, hátán palástszerű takaró, nagy becsben tartják itt. Pölöskei Tamara kilencéves korában egy gyulai kirándulás alkalmával ült először lovon. 

Jó emlékei vannak arról a napról, hiszen szép környezetben, jó társaságban, egy nagyon kedves bácsi segítségével lovagolhatott. Talán már akkor megfogalmazódott benne, hogy egyszer ő is hasonló körülmények között tanítja majd a gyerekeket. – A családunk telekesi, és korábban egyáltalán nem voltak lovas hagyományaink. Csak annyi történt, hogy engem pici gyermekkorom óta nagyon érdekelt a lovaglás – meséli Tamara. 

– Amikor kipróbáltam, azonnal nagy szerelem lett belőle, és elég korán eldöntöttem azt is, hogy lovasoktató szeretnék lenni. Annak idején jártunk ide, Nagymizdóra lovagolni Szakonyi Beához, akitől nagyon sok mindent megtanulhattam. Idővel lett saját lovam, és egyre több energiát fektettem ebbe a tevékenységbe. Voltam edzeni Hidegségen, Balatonfenyvesen és Máriakálnokon. A cél az volt, hogy napról napra jobb legyek. A szüleimnek hálás lehetek, hogy mindenhová elvittek. De aztán egy idő után visszahúzott a szívem Nagymizdóra engem is, a családomat is, így történt, hogy újra itt kötöttem ki – mondja lapunknak Tamara, aki abba is beavat, hogy eleinte bértartásban voltak itt a lovai, majd szüleivel elkezdték bérelni a teljes lovardát. 

Később lehetőségük adódott a létesítmény megvételére, ennek jövő márciusban már három éve lesz. Újraindították a lovasoktatást, amelynek vezetője Tamara lett, de a lovarda körüli teendőkben a család és pár kedves munkatárs is besegít. Nélkülük Tamara nem sokra menne a méretes gazdaságban. Van lehetőség bértartásra, de a lovak képzése, versenyeztetése, mozgatása és eladása is a főbb tevékenységek közé tartozik. De mind közül a legfontosabb a gyerekek tanítása. Tamara Zalaegerszegen szerzett lovasedzői képesítést jó pár évvel ezelőtt, ezzel egy régi álma vált valóra. Több mint száz tanítványa van most már, többségében lányok. Azt mondja, két kezén meg tudja számolni, hogy hány fiú van a lovardában.

 Létszám tekintetében a 10–15 éves korosztály a legkiemelkedőbb, de vannak nagyobbak és kisebbek is. A legfiatalabb lovas alig múlt hároméves, a legidősebb már felnőtt. Szentgotthárdról, Zalaegerszegről, Körmendről és a környékbeli kisebb településekről is járnak hozzá. 

– A lovaglást hároméves korban el lehet kezdeni, de a picikre még nagyon oda kell figyelni, nem is engedjük őket tizenöt percnél tovább lovagolni. A lényeg az, hogy szokják a lovat, és jól érezzék magukat. A lovaglás nem csupán fizikai aktivitást jelent, hanem lelki, mentális értelemben is jótékony hatása van az emberre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy fejleszti az állóképességet és a koordinációs készséget, javítja a tartást, formálja az izomzatot, és segíti a koncentrációt. A lovaglás során az egyenletes mozgás megnyugtatja az idegrendszert, oldja a stresszt, ezért terápiás célokra is nagyon jó. Az egyensúlyozás révén pedig harmóniába hozza a két agyfélteke működését, ami szintén kedvező hatású. A bizalom kérdése mellett nem lehet elmenni. 

Lovak tekintetében Nagymizdón nem specializálódtak egy bizonyos fajtára, annak ellenére sem, hogy a korábbi tulajdonos kizárólag Bardigiano-lovakkal oktatott. Tamara úgy válogatta össze a lovait, hogy azok nyugodtak legyenek, figyeljenek a lovasra, és kedves természettel bírjanak, ne rúgjanak, ne harapjanak, mert sajnos – ahogy mondja – olyan lovak is vannak, amelyeknél megvan ez a pár rossz szokás. 

– A lovainkban meg kell bíznunk – ez a legfontosabb – hiszen az oktatás során csakis rajtunk van a felelősség. A ló és lovas közti harmóniát meg kell teremteni, de az embernek vigyáznia kell arra, hogy „vezető pozíciójával” soha ne éljen vissza. Ezért mi naponta maximum három óra időtartamra vesszük igénybe lovainkat, sőt, ebbe az intervallumba is teszünk egy-egy pihenőt. Figyelünk rájuk, ezt viszonozzák, hiszen minden nap lehet tanulni valamit róluk vagy úgy összességében a lovaglással kapcsolatban. A lovaink hozzá vannak szokva, hogy mindig más ül rájuk, ez is nagyon fontos, hiszen van olyan ló, amelyik egygazdás, és abszolút nem bírja, ha állandóan más lovasa van, más impulzusokat és más segítséget kap. 

A lovasudvarban 46 ló van, ebből 18 saját, a többi bértartásban van. Hétfőtől szombatig, főként a délutáni órákban vannak a foglalkozások, sokszor estébe nyúlóan. Nyáron a több turnusból álló lovastáborok is eléggé leterhelik Tamarát, de imádja csinálni, és azt mondja, egyáltalán nincs oka panaszra. Ezt akarta mindig, most szívvel lélekkel csinálja. Korábban versenyzett is, ez az utóbbi időben az oktatói munka mellett eléggé háttérbe szorult. Nem is a versenyzés a lényeg – teszi hozzá –, hiszen nála is javarészt hobbilovasok vannak. Persze, ha valaki szeretné megmérettetni magát, annak szívesen segít. De ehhez már saját ló kell – vagy legalábbis az az ideális –, hiszen a ló és lovas közötti kapcsolatnak folyamatosnak kell lennie, hogy a versenyeken megértsék egymást. 

Érdekességként az is elhangzik, hogy a lovak számára nagyon fontos az érintés. Ez az elfogadás egy formája, amit megértenek. A nagymizdói lovak is igen sokszor kapnak simogatást egy-egy foglalkozás során. Kedvesek, fegyelmezettek, megérdemlik.