Ági a tökéletességre törekszik - Csáky Zoltánné közönségdíjat nyert vend mintával hímzett téli gyapjúszettjével

A hagyományos is lehet divatos – ezt bizonyítja a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiuma által támogatott Zala megyei alkotói pályázat, amelyre rengeteg pályamű érkezett. Tizenegy közösségi alkotás, egy kollekció, egy ifjúsági és harmincöt egyéni darab. Utóbbiak közül az egyik Csáky Zoltánné Ági téli szettje, egy pár kesztyű, egy sapka és egy körsál, visszafogott vend mintával díszítve. 

– A pályázati kiírás szerint a ruhadarabokon, kiegészítőkön a történelmi Zala vármegye valamelyik mintája szerepelhetett. Én egy vend mintát választottam, amely akár határeset is lehetne, hiszen főleg Vas megyében élnek vendek, de azért Zalában, Lenti környékén is előfordulnak. Befogadták a pályamunkámat, ami nem egy hagyományos darab, hiszen gyapjúkesztyűre, gyapjúfonallal varrtam fel a mintát. Ezzel senki sem foglalkozik, jobbára inkább géppel hímeznek gyapjúra, mert nagyon nyúlik, nehéz rá varrni. A minta a sárvári Beszprémy Józsefné gyűjtéséből való, a Vendvidékről. Innen nem ismerünk más motívumot, úgyhogy ez a szett ebből a szempontból is különlegesség – mondja Csáky Zoltánné Ági, aki végzettsége szerint tanár, mégpedig földrajz–biológia szakos.

 Jó pár évig tanított Körmenden. Előbb az Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskolában, majd a Kölcsey Utcai Általános Iskolában volt pedagógus. Amikor létrejött a tankerületi rendszer, Farkas Tiborné körmendi tankerületi igazgató, későbbi megyei szakmai igazgatóhelyettes hívta a tankerülethez. Innen ment nyugdíjba 2018-ban tanügyigazgatási referensként. Azóta van ideje kötni, hímezni, amit képes hajnalban is megtenni. Ági és a népművészet kapcsolata jó régre nyúlik vissza. 1978-ban érettségizett, akkor indult Körmenden egy díszítőművész szakkör Késmárki Pálné Cili néni vezetésével. Az alkotóműhely ma is működik, most már évtizedek óta Molnár Éva vezeti. – Tizennyolc évesen kezdtem hímezni, ez nem volt csoda akkoriban, mert minden lány tudta ezt a tevékenységet gyerekkorától kezdve. Abban az időben indult el a táncházmozgalom is. Az úgynevezett tiszta forrás nemcsak táncban és zenében, hanem a tárgyalkotó népművészetben is megjelent. Közben elkezdett érdekelni a tánc is, a Béri Balogh Ádám Táncegyüttesbe jártam. Ritka jó csapat volt a miénk, emlékezetes tíz évet töltöttünk ott a férjemmel. Áginak időközben három lánya született, mellette tanított, így a hímzés egy időre háttérbe szorult, de a nyugdíjba vonulás után újrakezdhette. Először viseletkészítő tanfolyamot szeretett volna elvégezni, Budapesten a Hagyományok Háza hirdetett is ilyen képzést, de csak közművelődési szakembereknek, így arra nem tudott elmenni. De ott volt a csipkeverés is, amely egy kétéves OKJ-s képzés, végül erre jelentkezett. Ez nem volt könnyű, az embernek át kellett lépnie a korlátain.

 – Olyan dolgokat kellett megcsinálni, amit korábban sohasem – mondja. 

Ági a munkához való hozzáállásról is sokat tanult ezen a képzésen. Nem elég ugyanis, ha az ember valahogyan meg tudja csinálni az adott munkát, hanem a tökéletességre kell törekedni. Csipkeverésből 2020 novemberében tett szakvizsgát, az egyik vizsgadarabja egy sárközi bíborvég mintával díszített, csipkebetétes fejfedő volt, a másik egy zoborvidéki autentikus hosszú ing. Az utóbbi időben Ági a kötésbe is belevetette magát, de ezen a területen is újdonságokban gondolkodott. Kesztyűket, zoknikat készített, természetesen olyanokat, amelyeket hordani is lehet. Ezeket dobta fel egy-egy mintával, ami nagy sikert aratott. Előbb a Székesfehérváron megrendezett Magyar Gyapjúfesztiválon, majd a mostani Hagyományból divatot elnevezésű zalai alkotópályázaton díjazták munkáját. 

– A Kárpát-medencében rengeteg hímzés van, gazdag a mintakincs. Vannak ismertebbek, így például a kalocsai vagy a matyó. Az erdélyi minták is az érdeklődés középpontjában vannak, viszont a nyugat-magyarországi motívumokról – leszámítva talán a rábaközit – kevesebbet tudunk. Én leginkább ezekkel szeretnék foglalkozni. Mivel itt korábban elindult a polgáriasodási folyamat, kevesebb mintával számolhatunk, az ország keleti felében jobban fennmaradtak ezek a kincsek és a szokásrendszer is. Annak érdekében, hogy a minták tovább éljenek, használni kell ezeket. A sokszoknya kényelmetlen viselet, ma már senki nem fogja felvenni, de a mai ruhadarabok bármelyikén elképzelhető egy kis minta, ha csupán jelzésértékkel is – öszszegzett a díjazott alkotó.