Karácsony a szerb ortodox hagyományok szerint - Az óbecsei származású Walter Oliverát kérdeztük az ünnepi szokásokról

Ma van vízkereszt, ilyenkor több eseményt is ünnepelünk: a napkeleti bölcsek imádását és Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, de a legtöbb embernek az jut az eszébe, hogy véget ért a karácsony ünnepe, le kell szedni a karácsonyfát. Az ortodox keresztények egy része azonban éppen most készül a karácsonyra. Ők az ónaptár – vagyis a Julianus- naptár – szerint számolnak, ezért ünnepelnek később. A szerb ortodoxoknál január 6-án van szenteste, az utána következő két nap pedig karácsony, komoly tradíciókkal. Walter Olivera a vajdasági szerb városból, Óbecséről származik, húsz éve él Magyarországon. Amikor átköltözött Szerbiából, Szentgotthárdon élt, és ott üzemeltetett fodrászatot, majd megismerkedett férjével, Tamással, így került Körmendre. Két fi uk van, Oliver és Alexander, akik a magyar mellett fontosnak tartják a szerb gyökereket is. 

– A szülővárosom Óbecse, egy szép kis város a Vajdaság szívében. A legjobban a Tisza-part és a család hiányzik onnan – mondja Olivera, aki ortodox vallású, és a szerb családi hagyományokat követve januárban is tartja a karácsonyt. – Természetesen a római katolikusok karácsonya is fontos számunkra a férjem miatt, ilyenkor is öszszejön a család, és az ünnephez kapcsolódó tradíciókat is komolyan vesszük. A szerb ortodoxoknál, vagyis nálunk január 6-án van szenteste. Fontos jelkép a tölgyfaág, szerbül a badnjak, ennek az ünnepekkor mindenképpen kell lennie az otthonokban. A tölgyfaág szimbólum, azt jelzi, hogy a pásztorok ágakkal takarták be a kis Jézust, hogy ne fázzon. Friss szalma is mindig kerül a házba, ez a betlehemi istállóra és a jászolra emlékeztet. Az asztalokról nem maradhat el a dió és a mogyoró, sőt újabban a pisztácia is népszerű. Fontos, hogy karácsony előtt mindig ültetünk egy kisebb edénybe búzát, amely szintén az ünnepi asztalra kerül. Ezek mind a bőséget szimbolizálják – mondja az apai ágon szerb, anyai ágon boszniai származású asszony. 

Az ortodox szentestén Olivera készíti a vacsorát, hal lesz tört babbal, amelyet fokhagymás öntettel tálalnak. Karácsonykor mindig van náluk mákos tészta és rendszerint pattogatott kukorica is. Tradicionális szerb karácsonyi diós süteményük a csésznicá, amelyből nem maradhat ki a szerencsét hozó pénzérme. A hagyomány szerint a következő évben az lesz a legszerencsésebb, akinek a pénzes rész jut. Kenyér is készül minden évben, ezt a családtagok kínálják körbe a vendégeknek úgy, hogy törnek belőle.

Este tölgyfaágakat gyújtanak meg, aztán átugranak a pattogó tűzön, ez is jellegzetes ortodox szertartás. Az ünnepi ebéd vagy vacsora előtt mindig elhangzik a Mi Atyánk szerbül, majd tömjénnel járják körbe a háznak minden zugát, sőt a kertet és az udvart is. Ezt azért csinálják, hogy tiszta lappal lehessen kezdeni az új évet. 

Érdekes még, hogy a karácsonyt megelőző három vasárnapon a családok tagjait köszöntik. Először a gyerekeket (Detinci), utána az édesanyákat (Materice), egy héttel karácsony előtt pedig az édesapákat (Oci). 

Olivera azt is elmondja, hogy az ortodoxoknál a karácsonyi ajándékozás kevésbé lényeges, náluk az a szilveszterhez kötődik. 

– Örülök, hogy a család mindkét valláshoz kötődik, így a fi aim is ismerhetik, illetve továbbvihetik a szerb hagyományokat a magyar szokások mellett. Így élhetnek az Óbecséről hozott tradícióim, amelyek nagyon sokat jelentenek nekem, pedig 2001 óta Magyarországon élek.