Organikus építészet

2022.01.12. 14:00

Makovecz Imre emlékezete - Az organikus építészet kiválóságát idézi a tárlat a szombathelyi múzeumudvaron - fotók

Makovecz Imre, a magyar organikus építészet legnagyobb alakja halálának 10. jubileuma alkalmából készült egy vándorkiállítás, ami járja az országot, Szombathelyen a Smidt Múzeum udvarán tekinthető meg egy digitális oszlop formájában.

Merklin Tímea

Balra: Litkei Tamás építész és Csóka Balázs DLA, az Országépítő folyóirat felelős szerkesztője a Smidt Múzeumban

Forrás: Cseh Gábor

Balra: Litkei Tamás építész és Csóka Balázs DLA, az Országépítő folyóirat felelős szerkesztője a Smidt Múzeumban

Forras: Cseh Gábor

 Az Ég és föld közötti építészet című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum és a Makovecz Alapítvány közös rendezésében született – Budapesten a Nemzeti Múzeum kerítésén installálták; körbejárható, az utcáról nézegethetik a járókelők vagy a buszra várakozók – annak egy epizódja ez, ami vándorkiállításként járja az országot. Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója a megnyitón elmondta: nagyon örül, hogy Szombathelyre is megérkezett ez a vándorkiállítás, és a Savaria Múzeum az elsők között vehetett részt ebben a programban. 

 

– Az idősebb generáció ismeri Makovecz Imre nevét, de a fi atalok nem, legfőképpen a gyerekeknek szeretnénk bemutatni ezt a kicsi kültéri kiállítást múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Az oszlop országjárása során három hétig van egy helyen, Szombathely ebben is különleges, nálunk hat hétig lesz látható a Smidt Múzeum udvarán, ingyenesen. Horváth Soma alpolgármester a megnyitón a nemzetközi szinten is elismert Makovecz Imre egy interjújából idézett, amelyben az emberközpontú építészetről beszélt, kiemelve, hogy házai az emberi arcra hasonlítanak, és ezzel az épület belső lényegét szerette volna kifejezni. Körülbelül ötszáz terve volt az építésznek, ebből egy válogatás van az oszlopon, fotók, tervrajzok, digitális tartalmak, fi lmek, légi felvételek engednek betekintést a páratlan életműbe. Ez az ötödik állomáshely, Budapest, Tata, Győr, Székesfehérvár után idén először Szombathelyen mutatják be, ahol az építészeti hagyományok a római korra nyúlnak vissza – hallottuk Tomka Gábortól, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettesétől.

 

 

 

 Makovecz egy senkihez nem hasonlítható építész volt, az időseknek az építész spiritualitása lehet fontos, a fi ataloknak a különössége, rendhagyósága lehet érdekes. A lenyűgöző építész mély gondolatai mindig a szakralitás határán mozogtak, a Jóisten jelenléte mindig foglalkoztatta. Ez van jelen az épületeiben is, ahogy próbálta összekapcsolni az eget és a földet. Feszegette a technológiák adta lehetőségeket. Nagy adomány volt számára, hogy a szocialista világ elmúlása után megvalósíthatta olyan terveit is, amelyeket korábban nem. 

 

Makovecz iskolát is teremtett, ami eléggé eltér attól, amit Amerikában eredetileg organikus építészetnek mondtak. A Smidt Múzeum délutáni programjában rendeztek Makovecz Imre és építészete a tanítványok szemével címmel egy kerekasztal-beszélgetést, amelynek résztvevője volt Litkei Tamás építész is, akit előtte arról kérdeztünk, vajon ő maga mit tanult Makovecz Imrétől, hogyan kapcsolódott Makovecz Imréhez.

 

 – Még az egyetemi éveim alatt dolgoztam Imre bácsi irodájában, és elvégeztem a rendszerváltás után szervezett hároméves vándoriskolát, félévente más irodában dolgoztunk – mondta Litkei Tamás. – Másodéves egyetemista korom óta mocorogtam ebben a szellemiségben, aztán Szombathelyre költöztem. Mesterként is fogadtam tanítványokat ebből a körből. Makovecz Imrétől az építészeti tisztességet tanultam, hogy az a minimum, hogy készüljön egy tisztességes terv, de ez még nem elég. Akkor jó egy épület, ha megvalósulása egy ideának, amit ő nagyon tudott: megragadni a lényeget, gondolkodásban, spiritualitásban, tehát nem elég szépet gondolni, azt meg is kell tudni csinálni, földivé kell tenni. Ez az ég és föld közötti építészet: amikor az anyagot felemelem, és lehozom a szellemet, és ebből jön létre valami. 

 

Litkei Tamás azt is megfogalmazta: Makovecz esetében drámát jelentett az, hogy egy ilyen folyamat létre tudjon jönni: nem elég, hogy megtervezem, hanem megvalósítom, abban emberek vesznek részt, indulatokkal, érzelmekkel, küzdelmekkel, jóval. Ezt a drámát Makovecz nagyon jól tudta levezényelni. Mások lettek az emberek, akik részt vettek benne, és az építésznek az is célja volt, hogy mások legyenek azok az emberek is, akik használják, akik ott élnek. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában