Az év ásványát és ősmaradványát is láthatjuk a vasszécsenyi Pődör György múzeumában - fotók

Vasszécsenyben Pődör György ásványmúzeumába mindig érdemes betérni. A hatalmas magángyűjteményből készített kiállítás folyamatosan változik, alakul. Így van ez minden évben az év ásványa és az év ősmaradványa kihirdetésekor. Amint eldőlt a kétlépcsős szavazás, Pődör György már be is rendezte az erre a célra készenlétbe helyezett vitrint. 

Mint megtudtuk, a Magyarhoni Földtani Társulat 2015 óta nevezi meg azt az ásványt és azt a fosszíliát, amelyet az adott évben az érdeklődés és népszerűsítés középpontjába kívánnak állítani. Első körben a témával foglalkozó szakemberek, ásványgyűjtők bevonásával javaslatokat várnak. A több száz javaslat alapján megnevezik azt a három ásványt és három fosszíliát, amelyre aztán szavazni lehet. Az idei jelöltek a földtörténet mintegy 800 millió évét ölelik fel. Pődör György meg is mutatja a vitrin legfelső polcán található összeállítást, amely az idei győztes, a magnetit különböző gyűjtőhelyekről származó formáit mutatja be. Közben elmondja, hogy ő is erre az ásványra szavazott. 

A polc legnagyobb darabja egy nagy méretű erdélyi magnetitcsiszolat. Be is mutatja, hogyan vonzza a mágnesrudat. Egy másik erdélyi magnetit Macskamezőről, Kapnikbánya mellől való. Megáll rajta a mágnesgolyó. Összehasonlításként mutat egy svéd vas ércet is, de arra nem ragad a mágnes. A magnetit a kristályszerkezetében is nagyon érdekes. Magyarországon is többfelé előfordul, de sehol sem bányásszák. A vitrin helyi vonatkozású kincse a Vas-hegyről származó zöld kloritpala, melyből apró oktaéder kristályok állnak ki. Itt találhatók az országban a legszebb magnetit kristályok. Összehasonlításként az osztrák Rumpersdorf, Badersdorf környékéről és Oroszországból származó nagyobb kristályokat is megnézhetünk. A vitrin második polcán a szavazáson második helyezett gipsznek különböző megjelenési formáit láthatjuk. 

Van itt gipszrózsa Nyirádról, Gántról és kisebbek a Bakonyból. A sivatagi gipszrózsában barit is van. Akad szálas szerkezetű Brazíliából és fecskefarok mintázatú gipszkristály egy lengyelországi szénbányából. A vitrinben megtaláljuk a szavazáson harmadik helyezett kaolinitet is, amely a porcelán alapanyaga. A megfelelő súlyeloszlás érdekében a vitrin aljában kapott helyet az év ősmaradványa, az óriásszarvas (Megaloceros giganteus) egy fosszíliája. A Duna medréből előkerült agancstöredék kitölti a polcot. 

Pődör György megjegyzi, hogy erre már az ősember is vadászhatott. Az óriásszarvas valóban óriási volt, marmagassága 2,1 méter körüli lehetett. A pleisztocénben, nagyjából négyszázezer évvel ezelőtt jelent meg, és 7500 évvel ezelőtt pusztult ki. Egész Észak-Eurázsiában előfordult. A szavazás második helyezettje a Congeria ungula caprae nevű kagyló, ismertebb nevén a balatoni kecskeköröm. Pődör György erre szavazott. Ide azonban nem a közismert tihanyi példányokat tette ki. Mint kiderült, azoknál sokkal szebbek a Somogyszőlősön gyűjtött kövületek. 

A harmadik helyen a Tetractinella nembe tartozó brachiopoda, magyar nevén pörgekarúak egy érdekes változata végzett. Úgy tűnik, mintha kagyló lenne. De ez a kagylósféreg. A kagylószerű héjban spirálban volt beletekeredve az állat. Voltak csillói, ezzel választotta ki a tengervízből a planktonokat. Ezek már 600 millió éve élnek a földön. A vitrinbe a jura korból származó bakonyi brachiopoda és a triász kori Tetractinella trigonella Mecsekből gyűjtött fosszíliái kerültek.