Eltűnt törzshelyek nyomában: bezárt kocsmákat néztünk meg Körmenden és környékén - fotók

Egykori kedvenc kocsmák, vendéglátóegységek után kutattunk, melyek valaha meghatározó szerepet töltöttek be egy-egy közösség életében. Nem is olyan régen még pezsgő élet volt e régi helyek falain belül. Apropó, ha ezen falak beszélni tudnának, néhány szaftos pletykát vagy akár székdobálós csetepatét is elmondanának. De ezek – az „itatóhelyek” bezártával együtt – a múlt ködös homályába vesztek. Így fizikai valóságukra hagyatkozhattunk. Lássuk őket!

Szakács Ádám

Képeslap 1914-ből a Korona Szállóról.

Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Egyházasrádóc, Tekéző

Az egykori tekéző tekemérkőzések, baráti társaságok kikapcsolódási pontjaként funkcionált. Falubeli, környékbeli emberek találkozási helye is volt. Azonban az utóbbi években bezárt, az elmaradó forgalom és kihasználtság hiánya miatt.

Tettünk egy kört Körmenden is:

Rampa Borozó

A rendészeti technikum közelségéből adódóan (is) a tanulók egyik kedvenc közege volt. Jó megközelítése miatt az átutazók is megálltak szusszanni egy-egy sörre vagy hűsítő egyéb finomságokra. Azonban néhány éve már nem üzemel, sokak bánatára.

Csopaki Borozó

Kellemes, családias légkör jellemezte, egy igazi törzshely lehetett (volna). Pont ez okozta vesztét is… Hisz kétszer is kinyitott, kétszer be is zárt. A „klasszikus” vendéglátóhelyek elszívták a kuncsaftokat.

Korona Étterem

Ha a kosárlabdacsapaton kívül valami legendás Körmenden, akkor a Korona mindenképpen. Vagyis lenne, ha nem csukta volna be kapuit, néhány esztendeje. Hiszen több mint 250 éves a klasszikus stílusban épült, sokat látott épület, 1766-ban a Batthyány-család leltárában is felfedezhető. Azonban az elmúlt közel 20 évben hol tulajdonost cserélt, hol lakatot tettek ajtóira, hányattatott sorsára azonban nem igazán szolgálna rá. Cukrászdája viszont működik.

Betyár Borozó

A kétezres években kedvelt „itatóhely” volt Körmenden, azonban már jó ideje leáldozott a csillaga, nem fogad vendégeket.

Centrál

A hetvenes, nyolcvanas években közkedvelt hely volt a városban. Lakodalmakat rendeztek, cigányzenekarok, muzsikusok zenéltek falai közt. Azonban ez az idő elmúlt, ma már különféle üzletek fogadják itt vásárlóikat, ügyfeleiket, de ha azok a falak mesélni tudnának…

Egy hely, amely nemhogy megszűnt, de fizikai valóságát (is) elveszítette: Fényes Vendéglő

A vasi kisvárosban egy igazi legendás törzshelynek számított. Mindenki ismerte, tudta, ha ide betér, minőségi kiszolgálásban lesz része. A helyi kosárlabda-együttes a ’80-90-es években rendre itt étkezett. 1990-ben itt ünnepelték első Magyar Kupa-sikerüket is a drukkerekkel. Ide kapcsolódik egy helyi legenda is: a pultra kihelyezték a serleget, hogy mindenki megcsodálhassa, de lába kelt és azóta is bottal üthetik a nyomát. Mint ahogy a Fényesnek is: tönkrement a kétezres években, sokáig az enyészet vette át az uralmat, és tartotta magát, míg néhány évvel ezelőtt átadta helyét a Rákóczi 10 Lakóparknak. Egy kis „szelet” azonban megmaradt belőle az utókornak: utcafronti falának egy része betagozódott az új épületek közé, itt éli már tovább életét.