2022.02.03. 17:30
Vas megyei zenészek találkoztak Körmenden és közösen hajnalig muzsikáltak - fotók
A hétfő mindig karcsú, ilyenkor általában pihen a hangszer és a zenész is, éppen ezért a hét első napjára időzítették a hagyományos zenésztalálkozót.
Horváth Pika Tibor prímás, mögötte Vas megye ismert zenészei
Forrás: Fotó: Szendi Péter
A Vas megyei zenésztalálkozó tizenöt éve hagyomány. A házigazda Horváth Bico Csaba ismert zenész, azt mondja, a vacsora után közös muzsikálásba torkollik az est, és ez általában hajnalig eltart. Az idén is sokan összejöttek, Körmend mellett Szombathely, Sárvár, Bük, Kőszeg, Szentgotthárd és Torony zenésztársadalma képviseltette magát az egyetlen zalai résztvevő mellett. A hévízi Nyári Béla nagy név a szakmában, ráadásul kiváló mulató ember, kár lett volna, ha otthon marad.
Na de vissza a házigazdához, Horváth Bico Csabához. Zeneiskolában tanult sok évig, tizennégy éves korában kezdett muzsikálni. Ez nem ma volt, hiszen májusban már 58 éves lesz. Megsaccolni sem tudja, hogy pontosan mekkora a repertoárja, de az biztos, hogy a magyar hallgatóktól és csárdásoktól kezdve a komolyzenén át a mai slágerekig sok mindent tud. Horváth Pika Tibor huszonöt éve az egyik sárvári szálloda zenésze, heti egy napot muzsikál, nyári időszakban többet. Ha kell, hegedül, ha kell, a zongorához ül, de bőgőzni, dobolni és gitározni is tud. Elég borúsan látja a műfaj jövőjét. Azt mondja, nem foglalkoztatják a cigányzenekarokat, pedig igény lenne.
Cigányzenészek Körmenden
Fotók: Szendi Péter
– Az elmúlt időszak nehéz volt nekünk, zenészeknek is. Akinek nem volt más jövedelme vagy tartaléka, az nem élte túl – folytatja a Szentgotthárdon élő, ám körmendi gyökerekkel rendelkező zenész. – Apám és anyám részéről is zenészcsaládból származom. Anyai nagyapám volt Darvas Boci Béla. A testvéreivel, Ferikével és Rezsővel népszerű arcai voltak az egykori körmendi borpincéknek. Tibi és a nővére, Erzsi gyerekként is nagy tehetségek voltak, egy tanév alatt kettőt jártak ki a zeneiskolában, annyira komoly előképzettséget hoztak otthonról.
– Én tízéves voltam, a nővérem tizenöt, amikor el akartak vinni bennünket Budapestre, a konzervatóriumba, de apám, aki szintén ismert zenész volt, nem engedte. Akkor itt helyben nagyon jól ment a Centrál étterem, azt hittük, ez örökké tart. Nem így alakult. Én úgy látom, hogy ha nem jön segítség felülről, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is, akkor ennek a műfajnak vége lesz. A fiatalok nem igazán viszik ezt a vonalat, ők vagy komolyzenét tanulnak, vagy dzsesszt. A kőszegi Horváth Péter évek óta jár a zenésztalálkozóra. Dédnagyapja cimbalmos volt az egyik jó nevű kőszegi kávéházban, innen a zenei örökség. – Olyan kollégák jönnek össze ilyenkor, akik élőben tudnak zenélni. Nagyon tiszteljük Csabit, hogy évről évre összehozza a találkozót, és megadja nekünk a lehetőséget egy kis eszmecserére és közös muzsikára.
Péter most 44 éves, húsz éves kora óta járja az éjszakát. Majdnem tíz évig járt zeneiskolába, két évtizedig tagja volt Kőszeg Város Fúvószenekarának, ahol fuvolán játszott. Kedvenc nótát is említ, „Nem tudom, az életemet hol rontottam én el” – ez örök dal, mert a zenészek szeretnek sírni. Ha nekiállnak siratni egy bőgőt vagy egy hegedűt farsang végén, akkor is ilyen hallgatók szólnak. Bükről érkezett a 32 éves Baranyai Róbert, aki a fiatalabb generációt képviseli az öccsével, Martinnal együtt. Ők nem főállásban zenélnek, Robi pincér, Martin szakács. Előbbi hegedűn és zongorán játszik, utóbbi gitáron, nem is akárhogyan. A fináléban Robi egyik kedvence szól, zenészkörökben mindenki tudja, ismeri, hogy: „Éjszakázó ember vagyok, és ha egyszer majd meghalok, éjjel temessetek.”