Sisi királyné ma is elbűvöl minket - fotók

A megnyitó a múzeumparkban volt: Csapláros Andrea igazgató, dr. Nemény András polgármester és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondtak köszöntőt. Ezután Kollár Csilla művészettörténész, kurátor vezetésével két csoportban lehetett bemenni a tárlatra. Amíg az első ötven ember bent volt, a többiek a Sisi-büfében megkóstolhatták a királynő kedvenc süteményeit: a mandulás kekszet, a kávés islert kandírozott ibolyával, a krémes csokigolyót. 

Utána ők nézhették meg a kiállítást, és azok sütizhettek, akiket már elbűvölt a tárlat. Ketten is mondták, hogy nagyítóval fognak visszatérni, hogy jobban megvizsgálhassák az apró részleteket: az érmeket, a festményeket, például a Sisi karperecén látható picike Ferenc József-alakot. A kiállítást járva L. Simon László elmondta: a Nemzeti Múzeum már a II. világháború előtti időkben is gyűjtötte az Erzsébet királynéhoz kapcsolódó anyagokat, hiszen a budai várban, a palota F épületében akkor működött Erzsébet Királyné Múzeum a Nemzeti Múzeum filiájaként. Ez a háború alatt és után szétzilálódott, megszűnt, a kommunista időszakban a palota funkcióját átalakították, a gyűjtemény egy része bekerült a Nemzeti Múzeum ba, ugyanakkor sok tárgyat kölcsönadtak, például a gödöllői királyi kastélyba – tudtuk meg a főigazgatótól. De a legértékesebb relikviák ma is a Nemzeti Múzeumban vannak, erre a bázisra épített a szegedi Móra Ferenc Múzeum tárlata, és annak a helyi emlékekkel bővített, frissített változata látható most Szombathelyen. Sisiről szólva azt is elmondta: rendkívül összetett életútja volt, nem véletlenül szerették meg annyira a magyarok, és ő is rendkívüli módon szerette a magyarokat, mély érzelmi kapcsolatok fűzték számos közéleti személyiséghez. Különleges a levelezése Andrássy gróffal, vagy az utazásai során szerzett örömök emlékei, mi magyarok erre mindig is kíváncsiak leszünk és büszkék – fogalmazott L. Simon László. 

– Nekünk sajátságos Sisi-képünk van, ami nem ugyanaz, mint az osztrákoké, vagy a Romy Schnei der főszereplésével készült filmen szocializálódott, külföldi országokban élőké. Ma már Kínában is van Sisi-kultusz, és ostromolnak minket, hogy a Nemzeti Múzeum anyagát mutassuk meg nekik is. Az egész világ nézi ezt a fantasztikus királynét. Egy olyan császár felesége volt, aki 1849-ben leverte a magyar forradalmat és szabadságharcot, utána könyörtelen terrort vezetett be, és két évtizedig nem koronáztatta meg magát, tehát törvényes értelemben nem volt magyar király. Sisi ebből a pozícióból vált a magyarok szeretett királynéjává. 

A festmények, szobrok és más relikviák között Csapláros Andreát, a Savaria Múzeum igazgatóját is megkérdeztük a kiállítás hátteréről, aki elmondta: tavaly nyáron indult a tárlat szervezése; kemény tárgyalások folytak, hogy milyen anyagokat hogyan kaphat meg Szombathely, ki építheti fel a tárlatot, amelyet tudományos kutatás is megelőzött. Negyven-ötven ember dolgozott azon, hogy ez a kiállítás így, itt látható legyen. Külön érdekes, hogy a díszterem 1911- ben épült, vagyis abból a korszakból származik, amelyben Sisi is élt.

 Körülbelül harminc olyan tárgy van, amihez személyesen is hozzáérhetett, a többi pedig szorosan hozzá köthető. A szombathelyi kiállítás öt tematikus egységből épül fel, valamennyit gazdagítják a vasi múzeumok kincsei. Az első rész az Erzsébet-kultusszal foglalkozik, halálának körülményeivel és az emlékeivel. Ennek része ama ruha másolata, amelyet Sisi az őt ért halálos merénylet napján viselt 1898-ban Genfben. A ruhaderéknak nevezett dús felső még inkább hangsúlyozta a királyné karcsúságát, 55 centiméter körfogatú darázsderekát, amely rendkívüli volt 172 centiméteres magasságához képest. A második rész témája a szépség, a Nemzeti Múzeumtól kapott fésülködőköpennyel – ami nem másolat, valóban ő viselte –, övvel, zsebkendővel, kesztyűvel. 

A harmadik a Kedves helyek, kedves emberek címet viseli, és felrajzolja a kapcsolati hálóját a fodrászáig menően. A negyedik a természetszeretetét mutatja be, ennek része a vadászat és a lovaglás (amelyet egy olyan dámanyereg reprezentál, amiből csak három van az országban, a domonyvölgyi Lázár Lovasparkból hozták), az ötödik a koronázás emlékeit idézi elénk.

 Minden egységben van egyegy gyönyörű ruharekonstrukció, amelyeket Czédly Mónika készít, aki ennek szakavatott kutatója. Az öltözékek fennmaradásáról azt lehet tudni, hogy Rudolf fia halála után főleg feketében járt, addigi ruhatárát szétosztotta a palotahölgyei között. A körmendi múzeumból való a cipője, ami szintén egy nála szolgálatot teljesítő hölgy révén maradt meg. A Smidt Múzeumból hozták át az emlékérmet, az udvari vadászat emlékpoharát, a Szombathelyi Képtár festményeket adott a tárlathoz: egy fiatalkori Sisi-portrét és egy vadászatos képet. 

A Vas Megyei Levéltárból kölcsönözték Gróf Erdődy Gyuláné gróf Széchenyi Emília portréját, aki Sisi egyik szombathelyi palotahölgye volt (a másik Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irma). A Savaria Múzeum tulajdona például egy Erzsébet kézjegyét mutató dokumentum. A vasi múzeumok anyagai jelentősen gazdagították a szegedi tárlat szombathelyi verzióját. A Savaria Múzeum aulájában arról is megemlékeznek, hogy 1898 és 1950 között a mai Fő tér keleti részét Erzsébet királyné utcának hívták.